Sonkoly Éva : Hátha, mégis

Gondolatok az időről…

 

Évek lépte előre, vissza soha…

azt az utat feledés takarja.

Rozsdásodik a levél,

lassan, zizegve üzen.

 

Hűs hajnal ébred.

Kávét magamnak töltök,

ragyogása aranybarna.

Szemem megpihen

egy árva kanálon,

félre teszem, hátha, mégis…

 

Nézem az órát, a régi időn áll,

tudom nem jön vissza soha már.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.01. @ 09:59 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"