Seres László : Átmozdulsz rajtam

 

a távolságot

mely összeköt s elválaszt

lerövidítem magamban

ha elalélsz

ha ébredsz

-átmozdulsz rajtam-

foglyommá teszlek

hogy szabad maradj

 

hűségem

hűségedhez mérem

 

otthonod vagyok

te

rejtőzködő ölmeleg

fáradt testemnek

vetett ágy leszel

túllépsz téren és időn

mielőtt feleszmélnék

örök áldozatként

ölsz

és elbűvölsz

szédítőn

elejtesz magadnak

ragadozó vadat

mikor hozzám

visszaérkezel

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.18. @ 09:21 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.