Seres László : Abroszcsend

2011.10.11. Seres László Vers 22
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Horváth Piroska

 

 

Kerengette abroszcsend melegét

harangszóra a gőzölgő ebéd.

Anyám állt ott imára kulcsolt kézzel,

-hogy mi volt az ebéd már nem is emlékszem-

a fohászt őrzöm, s lázadok ma is,

neki szent volt a szó, nekem hamis,

és fájt, hogy áldja szegény a nincsent.

Én követeltem, ő kérte Istent

mindennap betevő falatunkért

könnyek közt, szemlesütve, s úgy élt,

elhitte, hogy ennél csak jobb jöhet.

Tenyerén hozta az örömöket,

s lecsendesítette lázadó fiát.

Elmondott helyettem egy-egy imát,

mikor bűnbe estem, s megvigasztalt,

ne irigyeljem azt, aki gazdag,

s szólt, ahol az utak véget érnek,

ott…  boldogok a lelkiszegények.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.11. @ 06:29 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.