Volt egyszer egy falu, Taksony,
n?k mérget adtak, hogy hasson.
Haltak a legények,
oda a reménynek,
nem maradt férfi, csak asszony.
Rámnézett egy lány, de randa,
azt szólta, úgy hívják, Vanda.
Roma, ? így mondja,
bandzsa a bolondja,
vigye el inkább a vajda.
El?ttem kinyílt egy ajtó,
megláttam ott a borsajtó,
ittam is eleget,
híg mustot, meleget,
jó ez a lé, csak szalajtó.
Gondol egyet három mackó,
kocsiba ül, nem kell kuckó.
Ütköznek traktorral,
velociraptorral,
igenám, de nincsen casco!
Szidják, utálják, ismerik,
mondják fene a mindenit.
Versel? kabátom,
rímhányó lapátom,
jó lenne már egy limerick!
Volt egyszer egy falu, Béndek,
nem volt ott más nap, csak péntek.
Hétf?, kedd, vasárnap,
kell bíz’ a szamárnak,
csütörtök utánit kértek.
Élt itt egy ember, a Béla,
hangtalan tátogott, néma.
Felszállt a hatosra,
lábára tapostak,
ordított, nincsen probléma.
Kértem egy szendvicset Gy?rben,
légy úszott sörömben körbe,
elejtem a zsemlét,
köpöm a legyecskét,
örömmel kiszállt bel?lem.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.01. @ 17:48 :: Rosmann László
