Havas Éva : Lángoló

két kar, mely izzón átkarol,
köztük a lét már szinte fáj,
t?zvésszé válva rám hajol,
fénycsóvát hajt most a homály

láng ömlik végig testemen,
parázsból így nyílik virág,
spirálba forgat hirtelen:
semmibe olvad a világ

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 15:19 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))