dr Kocsi Katalin : Fehérnép

Nyomtatás

A várakozás szent hevében

ruházlak fel lelkem minden

rezzenésével.

Elvárásom nincs feléd, nem

lehet, nem ismerlek téged,

mégis féltelek.

Magam, s?t téged is t?lem,

hiszen emberek haltak  ki

mell?lem.

Elvette ?ket az Isten,

szerinte egyedül kell majd

vinnem keresztemet.

Nem hadakozom, vele sosem

lehetett, megintett párszor,

és mindig nevetett

rajtam – a feketén, báránya

voltam mégis, nem cseléd,

fehérnép, de N?,

vad és engedetlen szívvel,

lélekkel, vágyakkal bélelt

cserépedény.