dr Kocsi Katalin : Fehérnép

A várakozás szent hevében

ruházlak fel lelkem minden

rezzenésével.

Elvárásom nincs feléd, nem

lehet, nem ismerlek téged,

mégis féltelek.

Magam, s?t téged is t?lem,

hiszen emberek haltak  ki

mell?lem.

Elvette ?ket az Isten,

szerinte egyedül kell majd

vinnem keresztemet.

Nem hadakozom, vele sosem

lehetett, megintett párszor,

és mindig nevetett

rajtam – a feketén, báránya

voltam mégis, nem cseléd,

fehérnép, de N?,

vad és engedetlen szívvel,

lélekkel, vágyakkal bélelt

cserépedény.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.27. @ 06:55 :: dr Kocsi Katalin

Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.