Id?tálló a ruha, amit hordok. Bírja a szeszélyeim, tépel?désem, makacsságom. Nem lennék a helyében.
Néha kinyújtom, néha összehúzom, van hogy lenyúzom. Szegény… Érintésedre vár, tudja – érkezel.
Elindultál ma, még nem tudom mikor érkezel de valamit megtaláltam benned. Nevetést, örömet és félelmet is. Egyet biztosan nem: rangot. A rang nem véd, inkább kitaszít. Kitaszít onnan ahonnan jövök és a b?römön ég jele. Mennyire jó, hogy a bányász lánya emlékezik még a kormos tet?k varázsára.
Mennyire elfoglalt vagyok ma magammal. Öltözködöm fel és le, lecserélem mosolyom százszor és ezerszer, nézem tükrömben vajon, neked tetszik-e. Nevetek, izgalommal töltöm fel a lelkem. Készül?döm, rád és rám.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.27. @ 20:25 :: dr Kocsi Katalin
