Ablakomon halkan kaparász az őszi esőben felém ásító unalom.
Ablakomon halkan kaparász
az őszi esőben felém ásító unalom.
Semmire sem tudok gondolni. Egyszerűen
üres a fejem, agytekervényeim is eltekeregtek
valamerre aludni. Egyetlen szinapszisom sem tüzel.
Bármerre nézek homály, szürkeség, bárgyúság.
Lehet, hogy megbolondultam hirtelenében?!
Krokodil-agyam is teljesen kihűlt volna?
Ki kellene tátott szájjal feküdnöm egy
meleg, fehér sziklapárkányra,
nézni a fodrozódó semmit,
a feketeségben el nem
suhanó, fehér
vitorlákat.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.26. @ 10:38 :: Csillag Endre