Mit keresel éjjel a strandon és tulajdonképpen, a komor fák zúgón sziszegő levelei alatt meg tudnád magyarázni, miért akarsz mindenáron a túlpartra jutni? Jó úszó vagy nem? Nyár van, engedd le a tudatod rácsát, merülj alá! Sosem gondoltál még arra -éjjel főleg nem-, hogy az elektromos kisülések, bizonyos fokig orrcsüggesztő képtelenséggel ujjonganak az éjszaka határában. Megnőtt ez a folyó, nem? Legalább akkora, mint a Duna. Pikkely barnán hömpölyög valami kavargó előtted. Most napszemüvegben, az éjjel közepén, csak úgy gyűlnek az átkelésre várók, a kompos meg sehol.
Előre szűkül a fény féle, hátra tágul és csillog, talán a fű harmatjáról visszaverődő éjféli szivárvány. Alighanem, ő sem tudja mit keres, ebben a bokrosodó tűznélküliségben, ahol birkatürelmű -ki tudja honnan jöttek-, egyre nagyobb csoportja álldogál hátad mögött. Csak te dobolsz ujjaiddal képzeletben, az éjszakai égbolton sötéten kúszó, jól látható felhők jegén.
Morajló zümmögéssel hortyog kompjára dőlve könyökével, a tömegre fittyet hányó és örökké szolgálatos kompos. A túloldalon kocsik cikáznak mindkét irányba és a parton a folyás irányába, egy pár mély sötétbe temeti épp szemérmet. Zizeg a fű és kosztüm híján, Ádám és Éva csóré zavartalansággal hódolnak Ámor kacskaringós cselvetésének. A lány, csak úgy a kocsikban ülők szemét gyönyörködtetve, tettük után, fel-alá rohan, lenge nagy semmiben. Órájára pillant a férfi.
– Mennem kell – kiáltja -, de húsz perc múlva jövök!
Már tépi is magára a nadrágot és pólót. Az örökös szolgálatú, végre munkába áll, s a komp közeledik. Nem kapkodja el a dolgot, araszol mint éti csiga a kondér felé.
A tódulat, sok zsáknyi ólomsúllyal nyomja kompostól a víz alá. Az utasok, akik fegyelmezetten, térdig hűsítve, áramló folyóvíz kacér bizsergetésével, csendes nyomatú érzéketlen bájjal tapickolnal fel, a túlparti gátra és tünnek homályba, mintha nem is lettek volna.
Ő -az első-, csak áll és nézi a fel-alá rohangáló nimfotikusat. „Siess vissza”, sikító kiáltását lecsavarná, de nincs potenciamétere.
A férfi rohan néhány száz métert, zörget a portásfülke ablakán.
– Tűnjön innen el, ha jót akar és nem szándékozik őrszobán gyökeret verni reggelig! – mordul az egyenruhás.
– Itt egy 25-ös – nyomja a zsebébe.
– Parancsoljon uram, mit kíván?
– Először is igazítsa meg a pisztolytáskáját, nagyon félreáll! Kellemetlen esztétikai látvány!
Még egy 25-öst nyom a zsebébe.
– Bizonyos Kacsarné csinált valamit az elmúlt fél órában?
– Egy pillanat, megnézem a bejegyzéseim. Kacsarné… igen, kislánya született.
– Parancsoljon, még egy 25-ös. Szereti a konyakot?
– Nézze, teleittam magam, mindenki azt hoz. Valami mással nem tud megkínálni?
– Vegyen magának ínyére valót!
– Ennyi pénzből egy hétre berúgok. Miben segíthetek, fel akar menni? Ilyenkor még nagyon gyengék az asszonykák.
– Dehogy! Figyeljen, adjon már egy cetlit legyen olyan kedves. Megjegyezte a nevet?
– Igen.
– Ideírom neki az üzenetet, mondja meg, hogy itt jártam és amit akar, hogy miért nem tudtam felmenni. Holnap a legkoraibb időpontban itt leszek, úgy szeretném látni őket – mondta korántsem meggyőző hangon – Na itt van még egy 25-ös, hitesse el rendesen, aztán majd, vagy bejövök, vagy nem a holnapi nap folyamán. Semmi esetre sem reggel. Különben a portásfülkére is ki van írva „Vigyázz, a portás harap!”.
Erre már nem tudott válaszolni a sok mindenhez szokott őrző-védő. Hosszan és dermedten figyelte, amint fura vendége, rekordokat döntve rohan a folyó irányába.
– Érdekes eset, általában egészen másért szoktak ilyenkor fizetni.
A lány, még mindig fel-alá rohant meztelenül és nagyon fület bántóan énekelt. Nadrágtól és pólótól kiszabadultan, ledöntötte, mint medve a málnabokrot és hűvösen kijelentette.
– Most már van időnk, nem kell itt stresszelnem magam holmi hülyeségek miatt. Különben, a portás szerint lányom lett.
Az első utas hátba vágta a kompost, zsebébe nyomta a havi fizetését és megkérte, hogy tekintettel a kései órára gyorsan fuvarozza vissza, így egyedül, a strand belterületére. Enyhén émelygőn érezte magát. Átérve sebesen távozott, kíméletlenül otthagyva, a nagy mínusz jellel vonzó párost.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.18. @ 16:37 :: Boér Péter Pál
