Nap: 2011.10.23.

Kinyíltál, lebegve szállsz,várod a fényes színeket…Közöttünkelképzelt vár,álom simítja szívünket.   Bimbó voltál, körötted kaláris, ékszerek.   Most elszállsz riadtan, nem mások ölébe,csak saját nyomodba.elvész a csókfelh?, ruhád és hangod is goromba…

  Sors nihil (bona aliud) Az a kis pók, s a szála nagy, hálója óriás – érje bármi apró lény – egésze rezdül – nincs menekvés, zsákba fon, kivág, s a háló újra tiszta, vár nagyobb pók áldozatra már.  

  Kormorán egek, szemeinkre hulló Ólom álmú lombok, avítt eső, Gyúlt napok dúlt könnyeiből zenél Az ősz.   Szakadt erény az ajkamon, hová viszel, repülni hogyha kész a lélek… Tükörbe néz a félelem, ellenünk birokra kelt regények képtelen sora, zuhanás [… Tovább]

a cím ellenére itt vagyok és kandallómban nézem a parázs lángba borulását és a láng parázzsá kucorodását is meleged? csendben sóhajtó gondomat összeérnék mindennel halkan akár két képzelet közt az ?r el?zöm mi fáj belül maradok Te engedem hogy szeresselek [… Tovább]

    Fáradt-fényes az éjszaka, az ember befelé figyel. Ebben a nagy tisztaságban nem rejthet semmi-semmi el.   Amit az ?szben sejtenék: belül vagyok ólmos-hideg. Szinte állati szükség, hogy t?n?dni kell, de minek?   Sosem csaltam- ez is kevés, senkinek [… Tovább]

  Tegnap az éj rám borította vastag, fojtó szövetét, mozdulatlanná dermesztett a félelem, mint gyerekkoromban mikor rettegtem, hogy a szekrénybe   lakó szörny leharapja a takaró alól kilógó kezem. Nyakam körülfonta árnyéktalan hallgatás, egy ér riadtan lüktetett, a sötét puhaságba [… Tovább]

  ódon tűzfalakon futó borostyán hideg esőcseppek csillognak mélyzöld mohán temetői volna az idill ám élő mindennapjaink rozsdarózsát virágzó ideje   *   háztetők és tűzfalak közé zárt esteledésben messze narancsfény hull a járdára vigasztalan esőben         [… Tovább]

Igen, azért az egyetlen pillanatért mindezt odaadnám,   Vágyaim, álmaim átkos romjain görnyedezve keresgél a foszló, halványuló emlékezet néhány szeretetmorzsát, szerelmi mámort, belefeledkezett percet, kegyelmi állapotot, emlékezetes munkasikert, hódítást, mellyel, melyben újra melengethetném képzeletem fáradt szárnyait. Gyújtósnak raknám mindezeket elmém [… Tovább]

  Kik nem látják az igazságot, rajtuk segíts, Istenem. Kik nem tudják, milyen,  ha finom homokszemcsék gurulnak végig rajtad, s szerelmed tengermély szemébe nézve megrészegülsz. Fantázia és ember, borsszem az istenek között. Kik nem láthatják e a kis hintéseket, rajtuk [… Tovább]

      Megcsillant száján sok féltett szó,szánni, bánni, ma már mire való…Hallgatott, mint némaság a puszták ölében,esti körkép, régi emlékek keretében. Lábában dübörgés, szívében dobbanás,klasszikus érzések, csókos vallomás…Ajka vörös alkony, nagy és dús kapuja,nem várt mást, csak aki becsukja. [… Tovább]

‎ – nem lennél ott úgysem. Ahhoz túl szabad vagy, túlszabott b?r alatt alaktalan anyag! Most megtorpant mutatók árnyékában végig szalad a mosoly repedése(.) – szikár arcvonásaim mögött megszakadt rostok,  egymásnak feszül? erek. Szívverésem koszol a néma csendbe. Veled leszek. [… Tovább]

*     nem Jancsó rendezte, mégis fehér ingben szavalták: „még kér a nép”… s vonultak a golyóktól még nem gyógyult utcákon túllépve az engedélyezett bátorságon szemben a hatalommal szemekben a remény fénylett de a világ nem ránk figyelt vércseppek [… Tovább]

    Színpaddá rendezem a nappali szobát,   reflektorom Napból szökött fénynyaláb, hozzám érsz, tenyerembe rajzolod nevünk, dudorászom s mosolygok, mint egykor.   Szeretkezünk: a ház fala kicsit meginog,   majd kihajolok az ablakon, s szárnyaimmal összeszedegetem a felhők fodrán [… Tovább]

  Diderg?s reggeleken gondolatom a buszon pihen, utazunk… peregnek a képek egymás után, ahogy az ablak el?tt a táj rohan, s rohanok, nincs megállj, furcsa arcok, torz fejek, reggeli ‘épphogy csak ébredek’ ábrázatok pásztáznak végig, vagy tán csak a semmit [… Tovább]

Galló Gy?z? emlékének      

Szemtelenségem, komolyságom között félúton – talán ott vagyok. Lábadozás ideje van, nincs hepi end, csak száraz szájpadlatok.   Néha egyedül vagyok – veled, és tudom: szeretve lenni nem ez. Nyelek egy keser?t – mosolyogsz, bizonyság ez, fekete vaslemez.   Egyszer?, [… Tovább]