Szendrői Csaba : felh?matrac

 

szerelem volt
mi most felpuffadva a Dunán
úszik lefelé
egy szebb jöv? felé

csak ráfekszem ahogy
egy matracra nyáron
ölelem szorítom mintha élne

mintha minden rendben volna
nézem a felh?t
langyos metaforám
hogy elfújja a szél

ússz csak pici hullám
most kimászom a partra
újra beletanulni a rettegésbe

hogy tartsak újra én is
a csúnya fizikától
mert a lélek is csak test
s a szív is elrohad

hogy a végére nem marad
más csak a szemfenék
s az édes élett?l szuvas fogak

Csaba, négy csak az sok csak ebben a versben. Lehetne kevesebb is —

 


Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...