Vers

Csak szólj

Hazudj nekem, hogy elhiggyem, csak játszol és megbocsájtasz régvolt bűnökért, ahogy én is, ha szomorúnak látszol s bevallom, hogy minden érted történt.   Te gondolat vagy, rejtőzködőn sejtetsz, én a szó csendjében sajdulok fel, hogy benned fájjak tovább, ha elfelejtesz [… Tovább]

Vers

Vártalak ma

  hiába.   Egyensúlyra vártam, a bohém lány, míg az utca végéig értem, kalandoztam ismét képzeletben.   Fátylakban bomlott a könny? nyári lég. Körülölelt a kíváncsiság. Vákum nélküli természet, kés?bb kiléptem az ?rbe is, a csenddel átsz?tt rétegekbe. Egy angyal [… Tovább]

Karcolat

Szúnyogok

*       — Hova, merre repkedsz ebben az időben? – kérdezte a szúnyogfi a szúnyoglányt egy esős nap után, a vízparti nádasban. — Olyan finom nádnedű van erre, minek kell kilométereket repkedni. — Kinek kell a te nád [… Tovább]

Vers

reg pillangó panasza

Fáradt lelkemfagyott pillangó,dermedten pihen. Szárnyam hímporasorra lekopotthosszú évekröptei alatt,s elszaladtéletem java. Éveim sora számtalanboldog, boldogtalanórát hozott, sterheket hordozoklelkemben,miközben feledema szárnyalástés most mintjeges fehér palást,béna szárnyamólomként lehúzza vállam. Vacogva fázomkezed hevére vágyomés várom a tavaszt.Lebbentse megmégegyszer szárnyama lágy szell?.Uram ugye elj? [… Tovább]

Adoma

Vár

Kinézek egy toronyszobának az ablakából. Keszken?s fehér ruhában, földet sepr? szoknyában. Az éjszaka neszében fürdenék, hangok hívnak – Te hol lehetsz?

Vers

Kései sirató…

feladom eladok mindent, amiben valaha hittem nincs tovább elég a csatából, asztalságból, melyre álltak  páran, hírviv? igazságtalan baráti árnyak, elég nem vagy itt velem, ölelésed odaadtad egy olyan hatalomnak mivel küzdenem nem lehet ha még egy másik n? volna, egy [… Tovább]

Vers

Elcsendesült a nyár

      Elcsendesült a nyár. Es?vel, széllel, lassú apátiával terhesek a hétköznapok. Váló, rozsdás levelek tördelik a tócsák tükreit. Nincsenek illúzióim. Láttam már ilyet.   Múlik. A tömbházak között vetk?z? ligetek. A részegek koszos üvegpoharából hörpölöm a jelent.   [… Tovább]

Vers

Oh, ne nézd…

Oh ne nézd, ne bámuld, — akárhogy is nézem ugyanazt „üzeni” mindkét szó — ne nézd/ne bámuld – szegény, éhez? szemem, mit e világ itt b?ven megterem. –  itt elakadtam — mit terem meg b?ven az e világ? Az éhez? [… Tovább]

Mese

Szegény kis útszéli

Illusztráció: Bánsági Vince – Nyári kert *       Forró nyári szél száguldott a kertek felett. Felkavarta a port, magával ragadva minden apróságot. Sodorta a kis magot is messze. Átemelte a kerítésen, röpítette a mezőkön át, aztán leejtette a [… Tovább]

Fordítás

John Keats: Ha félsz fog el…

John Keats 1795-1821. Shelley és Byron mellett az angol romantikus költészet legnagyobb alakja. Társaitól eltér?en nem adatott meg neki, hogy magasabb társadalmi szintre szülessék, komolyabb neveltetésben sem részesült. Amikor bátyja tüd?bajt kapott, maga ápolta, s elkapta testvérét?l a halálos kórt. [… Tovább]

Vers

Angyalok, anyák…

Fotó: Fotóház – bíborka Korán elhagyott a velem született, hogy értékelni tudjam ezt a földi életet. Különös jegyben jártam akkortájt, s az jelt adott nekem. Az angyalt – bárhogy is – örökké szeretni kell. Szeretni kell csecsemőkoromnak legszebb szárnyasát, hisz [… Tovább]

Vers

Fasirató

* Víz tükrén látom görcsös törzsed, levél se zizzen lombjaid alatt. Halottan állsz, a szél sem tör meg, ágaidon egy fészek se maradt.   Víz tükrét bámulod kihunyt szemeddel, itt állsz sudáran, gondnak-bajnak, nem fogsz fel semmit halott eszeddel, a [… Tovább]

Vers

Reszket? t?sarok

  Láthatod tudatlanságom. Fennkölt nyelv helyett, marad az egyszer?, tiszta emberi szó. Semmi extra, agy által való IQ szösszenet. Nézz rám! Szememb?l kiolvashatod múltam, ahogy rajzaim is vetítik feléd. A jelen hírnöke vagyok. Istentelen világ istentelen vére, aki meghal, semmint [… Tovább]

Vers

Kútágas

  Soká magyaráztam a mának…  mondatod, ami összefűz veled, hiszen csak annyim vagy, mint ajkamba szippantott lélegzeted.   Fénytelen magány pirlik mögénk körmöket húzva… összeborulva hallgatom a csöppnyi erényt, élni akaró terhed, hogy nem felejted a ”nélkülem minek”  fosztott semmit. [… Tovább]

Vers

végállomás nélkül

    minthogyha már nem ismernél, úgy megyek veled – régesrégi vonatokon felcserélt jegyek – tudod, rajtam nem találsz, bár kereshetsz jelet, de mint megkínzott Tanúknál – benn nincsenek sebek  

Vers

Ha szabad, ha részeg ver 2.

  Téged nem láthat már senki se igazabban, se szebben. Ha kellene, rád vallanék, lobogsz fakó íriszemben.   Átlátok mindenen – rajtad, ha szabad vagyok, ha részeg. Éjszakák: kamra-sötétek, és töröttek az egészek.   Amikor egyformák voltunk, minket összezárt ez [… Tovább]

Vers

Ha szabad, ha részeg

  Téged nem láthat már senki se igazabban, se szebben. Tudattalan titkom lettél, ott lobogsz az íriszemben.   Behálózol, átjársz mindent, mint testet a hajszálerek. Tedd a dolgod- én is teszem: a szeret?k szeressenek,   pékek süssenek kenyeret, vasat verjenek [… Tovább]

Vers

Úgy szeretlek én…

Úgy szeretlek én, ahogy más nem szeret,úgy szeretlek én,ahogy mást nem lehet. Úgy szeretlek én, hiszek a hitedben,úgy szeretlek én:fájna most nem lennem…   Tibor, szép a szerelem, de ez most kevés ( az ismétlésekben, és az e hangokban viszont [… Tovább]

Vers

“Vajon valós, vagy ez egy álom?”

  Rózsaszínű napra ébredtem, a tegnap éji fáradtság után. Dús álom pihentetett: egy kylkhor, nem tájból kikelő szender lepke, megújulás felé szaladó ezernyi fénysugár, a friss eső tegnapi szikkadt földet lesve, reményt érintő párás kezű, harmat, nem csilingelő, szellővállon megülő [… Tovább]

Egyéb

herbam lego

Néhány szó a tárkonyról *    Valahol lelkendező szavakat hallottam egy társaságban erről az erdélyinek tartott zöldfűszerről, melyet egyesek szerint valószínűleg még őseink hoztak be a Kárpát-medencébe és terjesztették el, mások francia eredetűnek vélik. Kicsit utána néztem a témának.   [… Tovább]

Novella

BÉLA BÁCSI TARISZNYÁJA

*     Az újságíró kíváncsian nyitott a szűk szuterénbe. Nyirkos hideg és szívszorító nyomor fogadta. A falak füstösek és repedezettek voltak. Közvetlenül az ajtó mellett rozsdás vaskályha bóbiskolt, pár lépésre tőle ágy, amolyan priccsféle recsegett a nyomorék öreg alatt. [… Tovább]

Vers

Reggel

“vajon valós, vagy ez egy álom?” Rózsaszín? napra ébredtem, a tegnapi fáradtság után. Dús álom pihentetett:tájból kikel? szender lepke, megújulás felé szaladó ezer napsugár, friss es?  tegnapi szikkadt földet lesve, reményt érint? párás keze harmat, míg csilingel? szell? vállán megül [… Tovább]

Vers

Az ?sz

Ablakomnál barátságbólhosszan id?z,hajamba vörösl? selymétfonja az ?sz.Langymeleg mosolyávala lemen? nap,bújócskázik velem,fején felh?kalap.Szél h?síti arcom,frissít? élvezet,gondoskodón ölébe kapa képzelet.