Vers

Halkan is igent mondhatsz

                                                    Nyelvemen szólsz, ellenem fordítva szavaim.                                                   Ha visszatámadnék, saját állásaimat                                                   bombáznám; így persze csak definiálatlan                                                   gesztusok maradnak suta védekezésül.                                                   Identitásom skalpja régóta ott fityeg                                                   öveden: eltűrhetetlen hatalmi jelvény.               [… Tovább]

Vers

Este-otthon

  Asztal  – egymagában. Páros tányéralátétek. Az egyik oldal mindig üresen marad. Az olaj serceg, a serpeny? oldalára ráég magányom.   Az én vacsorám nem díszes. Tányérra szedett halmok. Egyszer? vagyok, mint a villára t?zött hús. Rágódom – húson, id?n, [… Tovább]

Vers

Bársony hátú természet

a magadra maradásszentélyébe vágyszisten arcú táj integeta lombhullató fákvarázslata a szél lihegve szalad borzolt mellkasán a füvek selyme  egy toppanás s szemem érinthetetlen csendre zár nyílik egy muzikálisabb világ

Vers

Csikó Mese

aludni nógat az est de lelkem sürgetés halkan mondja valakit szeretsz   csukódó pillák elnyíló ajkak üdvözlete a fáradtságot megnyergelem  selyemsz?r? éj bomlik sörényes szóvirág röptet kiscsikóm álmod fonom írisz lágyék parazsából szenderülök szell?n körülötted

Vers

Tűztánc

Versnek indult, szerelmesnek…     Izzik a parázs, táncolnak a lángok, én táplálom őket, de legbelül fázok. Karöltve járják körkörös táncukat, fel-fel lobbannak, gyászolják nászukat. Egy-egy fahasábban fellobban a remény, s mikor már elégtek megmarad az erény. Szeretem a tüzet [… Tovább]

Vers

Fényesedni látom

Tenyeremben rajz, -térkép- semerre vezet. Fényesedni látom huszonöt évemet. Elfordulnék, legyél szerelemb?l salak. -hogy másnapra újból megalkothassalak- Leküzdhetetlen kényszerek löknek hozzád, feloldódni benned – komorló menyország. Nincs közöm ehhez az égszínkék azúrhoz, a szemeid kékje kisfiúvá lúgoz. Annyi úton jártam, [… Tovább]

Hírek

220 éve született Giacomo Meyerbeer

Zeneszerző, korának legnépszerűbb operaszerzője, a francia opéra grande legnagyobb mestere.       A komponista, korának legnépszerűbb operaszerzője, a francia opéra grande legnagyobb mestere 1791. szeptember 5-én született Vogelsdorfban, gazdag bankárcsalád gyermekeként.   Eredeti neve Jacob Liebmann Beer. Apja, Jacob [… Tovább]

Vers

Egy fénykép szélére

*   kigombolt égőpiros blúzod kontrasztként öleli melleid dús halmát, arcodon vágy a szeretkezésre, mosolyodban a közeli percek pillanatképe, az ígéret, hogy rám fonódsz, tenyeredben kínálod melled felém, tekintetem éhes-mohón végigfut meztelen testeden, s megbújva combjaid tövében selymes pihéket simít [… Tovább]

Vers

Sínen vagyok…

Fotó: Fotóház – szatyor   Őszülni kezd az év, éghomlokáról maholnap félelem csöpög, remegni mégis rest e halni kész, a kert alatt egy kisvonat zötyög. Hamuszínű fellegekbe rikácsolástól hangosan fúródnak friss madárutak, elvándorolnak flörtjeink, talán a csókjaink is földre hullanak. [… Tovább]

Vers

Mozi

Újra Pest, a szélesvásznú emlék, felújított film, s én – későn jött helyt kereső vendég, kapuk, hidak, fák, tornyok alatt, képzeletben ismét téged láttalak;   a vár feletti furcsa fellegen felismertem arcod,   galaktika szülte új alakodat, de harangzaj nyelte [… Tovább]

Vers

Fecskesirató

A tavasz hozta őket messzi tájból, a nagygerendán otthont vertek sárból, az egész munka röpködésnek látszott, de állóbb volt, mint falakban a vályog, a meleg minden élőt kedvvel járt át, az istállót meg effélékre szánták, telt-múlt idő – sűrűlt, hogy [… Tovább]

Vers

A patak

  Az erdei forrás,  a hatalmas öreg hegy mély gyomrából tört el?, szél köszöntötte, karja óvón ölel?. Kis csermely született, láttára a nap is  ragyogott jókedvében, messzire hangzott csilingel? friss nevetése, csintalan csobogott medrében, hol el?tte már sok száz patak, [… Tovább]

Vers

Panel-kísértet

Oscar Wilde feltámadása magány-tanyámon patina-arcok gy?lnek-futnak mint antik lomok ölembe h?l az ?szi alkony hasadt érzelmem mind romos ajtómon pattogzanak a zárak néha egy diszkrét tündér bekopog mintha megvívná üszkét büszke várnak nem bánja hogy hírem zománca megkopott mint aki [… Tovább]

Vers

Csupaszság 8

önfeledt vagyélet és halál ajtaja vagyokszent húr rezdülhetha angyal lélegzete megpihen rajtaválaszt a mindenkoricsendbelebújásnyi tárulkozós résalagútvisszük szemek fáklyalángjána morzsává köpültvajatkalácstérdhajtásokcipóhasúak óriások és törpék leszünk isten-tenyérbenmegmunkálva

Vers

ReMeTe tanítványa lennél

Játék Zarathustra sakkal, avagy az ASA M?vészete     AkAsa Tudom, bel?lem szólsz itt,ezekben a mágikusan gördül?szavakban, még, most – kitudjagyomlálni merre hív a holnap. Asa Hosszú verset szeretnénk,végtelen hosszúságút, sohavéget nem ér?t, bebarangolnibet?k rengetegét, ágrólágra, levelenként olvasnálak el,f?szálanként kibet?zném [… Tovább]

Vers

Konstelláció

Felszisszentek a fák, szemembe por gyűlt, két búcsúzó csillagot láttam, mielőtt rám hajolt a sötét utcakép. Rohanás a semmibe. Nem kell a lámpák glóriája, sem a vízcseppekbe zárt torzult gömbvilág, hisz semmi nem kerek. Íveknek álcázott durva szegletek hasítják a húst [… Tovább]

Vers

Befagyott valóság

lépjünk ki bel?le kézen foglak selyem arcot veszek gyermek pehely könnyed – most itt gondban vagyok — a könnyed a könny?re asszociál, vagy az ? könnyére? – mert, ha a könny?re asszociál,  akkor így sok lesz bel?le — pehely / [… Tovább]

Vers

Látni

Látni zöldbe keverve a dühödt feketét, ahogy alkonyatba vetk?zik az eleven id? arca.   Látni táltos szelet kopasz dombok vállán, s ifjúságom nyakán hurkot vet a korasötét.   Nem jön, akit látok álmom égi udvarán, csak a h?vös este liheg [… Tovább]

Vers

Kip-kop

*     Lágy eső kopogtat a testen,   Kip-kop, kip-kop, halkan, csendben.   Van-e ajtó, út, mi beléd vezet, Falon rés, egy ablak, mely enyém lehet?   Hogy jut be a szív, Ha másban dobog, (?) Bemásznék hozzád, mondom, [… Tovább]

Vers

Panel-kísértet

mintha megvívná üszkét büszke várnak magány-tanyámon patina-arcok gy?lnek-futnak mint antik lomok ölembe h?l az ?szi alkony repedt érzelmem mind romos ajtómon pattogzanak a zárak néha egy diszkrét tündér bekopog mintha megvívná üszkét büszke várnak nem bánja hogy hírem zománca megkopott [… Tovább]

Vers

Bacchushoz

Jöjj, ó, Bacchus, a vég közeleg, most csak te segíthetsz!Tombol a nyár, de hiába a vágy, ha a vizsgaid?szakKönyvek súlya alatt görnyeszti az ifju diákot;Éjt nappallá téve magol, szerelemre se futja. Jöjj, ó, Bacchus, tölts fel er?vel a nagy diadalra!Néhány [… Tovább]

Vers

Hiány

    Hamu alól felparázsló, égető hiány szántja rögösre napjaim. Hiába nézek magasba föl vágyón, felhő kékjén, fátyol fodrain csak kondenzcsíkot húzó gép repül. De álmomban barázdák simulnak, Csillaglényed fénye rám terül.   2011. szept. 1.    

Vers

Palya Bea után…   Dolga végezetlen az este. Titkot szór szavak belseje, külcsín-magányban fészkel az ellopott fáklyaláng, lobbantja szemérmes istenek szívét. Ránehezedik az utca prémes puhasága, meztelen léptekkel felfedezhető sosem álmodott, határon túli. Lehajol a bú, rásegít, simogatja a valóságot. [… Tovább]

Vers

Csak szólj

Hazudj nekem, hogy elhiggyem, csak játszol és megbocsájtasz régvolt bűnökért, ahogy én is, ha szomorúnak látszol s bevallom, hogy minden érted történt.   Te gondolat vagy, rejtőzködőn sejtetsz, én a szó csendjében sajdulok fel, hogy benned fájjak tovább, ha elfelejtesz [… Tovább]