„Odüsszeusz tekintete”
Marthi Anna, 2011. augusztus 5., péntek, 09:56
pöfékel a kis bogárhátú,
kinézek, a tenger merre van.
Szél rángat fátylat a pusztán,
foszló kalács illatát érzem,
menyegzőt ül a nyár, boros
kancsók koccantanak, vígság keserve.
Nép kanyarog lépésben,
menet élén megy a lány,
rozzant viskós tekintet?
otthontalanságot nem látok,
szemeket dalban kínzó forgatós.
Búval perdül a lélek, feleség
lesz a puszta, násznép
örömével házasodva int a táj…
A gyertyaláng zenéje
Bakkné Szentesi Csilla, 2011. augusztus 5., péntek, 10:36
http://www.youtube.com/watch?v=XBojreRyubk&feature=related
Ölelj át, kedves, most ne kelljen kérjem,
olyan rövid az éj, ölelj nagyon!
A gyertya fénye most vágyunk bölcsője,
s szerelmünk temetője egy hajnalon.
Minden rezdülésed gyertyaláng zenéje,
lelkembe szelídült indulatok.
Kérlek, ma ne beszélj, kezed suttogja
a szeresst és ne féljt, ahogy karolsz.
Simítsd szívemre a legszebb mesédet,
nem számít, hogy hazug, ha te álmodod.
Mondd, a pillanatért, ha egyszer kérem,
a világot is boldogan feláldozod!
A gyertya fénye volt vágyunk bölcsője,
szerelmünk temetjük e hajnalon.
A világot is boldogan feláldoztam érted,
míg a gyertyaláng zenéje elhallgatott.
Tükrök
Nagy Horváth Ilona, 2011. augusztus 6., szombat, 22:18
http://www.youtube.com/watch?v=XBojreRyubk&feature=related
Parányi tükrök a víz
színén…
Ugyanaz a nap,
ugyanaz a szív.
Lezárt szemhéjam mögött,
nem látod,
messze járok.
A szél hajamba kap,
zihál a főút,
sietek, léptem alatt
dobog az utcakő.
– Azt hittem,
rab vagyok.
Rohanok.
– Fehér karok nyúltak
utánam.
Ugyanaz a nap,
ugyanaz a szív.
– Mire elértek volna,
már az állomáson
álltam.
Tükrök a víz színén…
Hozzánk dörgölődző pillanat,
előttem ringsz, kezed a mélybe lóg.
Itt hagyott nekem az idő.
Homályos fotók,
azt hittem, megnyertelek,
de hallom most is a vérem:
ugyanaz a szív,
ugyanaz a nap.
Ha lehunyom szemem,
a szél még hajamba kap,
rab vagy,
dobogja az utcakő.
Ezen a vízen
nincsenek győztesek.
Serfőző Attila, 2011. augusztus 8., hétfő, 23:28
Porzó
http://www.youtube.com/watch?v=XBojreRyubk&feature=related
A kép megfagyott, hisz’ ott álltál,
lelkem tépkedte bölcs Idő.
Kinek kell e balga dallam,
hiszen itt a jövő.
Soha ne kérd számon, mit hoztál,
a lényeg benned éjszakáz.
Fájdalmad maradjon tiéd,
s idővel a láz.
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, jöjj hát!
Ha zárt szemekkel zongoráztam,
bőrömbe sírom fuldokolt,
posztóba tekert hangok…
csillagom néma volt.
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, jöjj hát!
Zöld ágammal messzire szálltam,
parányok fölé szelíden,
üres messzeségbe ne nézz,
számold szívverésem!
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, jöjj hát!
Egy szótlan, ráncolt homlok,
ezer nyelven sírva kiált,
vermemben halott vagyok,
gyere, gyere jöjj hát!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Zengő
