Marthi Anna : Illúzióm

 

Benned is emberi léted.

Bennem is a kereső isten-egészet…

Tisztába tett szavak a papíron,

illatoznak egy friss könyvben.

Nyaradban megremegni vágyom.

Váltóláz ölel, útszélen vas macskánk,

arra járok néha, ahol megtalállak.

Lehajolok csúf lépcsőfordulókhoz,

megtámaszt engem reményed.

Kiszalad szádon a világ.

Hiányt simító lapát kezeid

készek fényesebbre csiholni,

a pilláink közt vergődő eget.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak