Gősi Vali : Apám mosolya

Esténként, hogy belépett a házba,

csak rápillantott a vesszőkosárban

riadtan moccanó pár fahasábra:

elég a tüzelő mára – nyugtázta –

és hangjára halkan

visszaduruzsolt a kályha.

 

A sapkáját egy szögre akasztotta,

anyám zsémbelt: ne oda tedd, kérlek,

és hányszor figyelmeztettelek,

hogy a fűrészport az udvaron lerázd…!

– S arcán az elnéző, félszeg mosoly

kinyílt ilyenkor, mint egy virág.

 

Emlékszem apám szép mosolyára,

ahogy esténként vártuk vacsorára…

Az idő azóta mintha állna,

mikor az utolsót dobtam a parázsra:

hallatszott anyám, és a fahasábok

hangtalan sírása, míg ültünk némán,

a tűz körül, valami csodára várva.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.24. @ 10:26 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 287 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/