Nincs kép
Vers

Koppanás

Hittem, hogy még szárnyalhatok Szavaim által, vagy érzelmeimben – Ám én mindig csak koppanok – A szárnyaláshoz képest a koppanás kifejezés meglehet?sen szlenges.  Egy nagyot hányatott életemben. – Érzelmeimben-életemben, szárnyalhatok-koppanok – ragrímek.    Csalódás vagy buktató jut elegend? Az ördögnek [… Tovább]

Adoma

Lesz-e vessz??

ma csak kínoznak a szavakés mindegyik idegen nyelvennem befogadhatók…hacsakmeghittebbé nem tennébekecses medveb?rrefektetne és a rezgésekrádióhullámaina csend hozná ela választ… szeretaddig meglátomhol bújok elfeledni sem leszek rest akármagam befalazomde talán álmaimat szabom átkirángatok a szekrényb?lpár ósdi megsárgultlevendulásillatát vesztettmagányos receptets elmormogok néhány [… Tovább]

Humor

Csárdás

Fanyar humor… Kettőt lépek inkább hátra, aztán talán jó irányba…   Ha meglelem szemüvegem, lábad ne féltsd, felügyelem.   Nem tiprok én barbár módon, a cipődön, nem én hordom.   Ha egy kicsit rája lépek, megszédített a szépséged…   Kettőt [… Tovább]

Vers

?szintén Pilátus

Simán vagyok olyan hülye és fáradt, hogy zökken?mentesen kipróbálhasd rajtam az átverés összes mítoszát.   Indoklás nélkül elhiszem neked, hogy azért van így, mert másképp nem lehet megcsinálni, amit te csinálsz.   Tézis-antitézis: nem érdekel, odadom neked a másokét is, [… Tovább]

Vers

Éji fény

Lángfuvallat söpör rajtam,szemed tüze éji fény,titkos pecek elperegnek,átkarol az új remény. Fénybe ringat édes dallam,szivárványnak integet,puha tenyerébe rejtiérted ég? szívemet.      

Vers

Józan szólam

A bagoly se nyitja ki szemét, Mikor elindul a Kedves. Félálomban tekinget szerteszét, És az Éj vizébe verdes.   Minden fa fekete fátyoltól tetszhalott, Mikor elindul a Kedves. Néha egy fényes, égi hézagot Szemük vágyakozón megles.   Csak közelít a [… Tovább]

Vers

Nosztalgia

Minden újban én vagyok a régi alkonyőszbe hullt látóhatár nehéz az újat magamhoz mérni mert a régi mindig visszajár   Mégis várom régiben az újat ösztön hajt vagy vágy vagy mindketten nosztalgiázom őrzöm a múltat azt is amit elfelejtettem   [… Tovább]

Vers

Szeretet

hajóroncs 😛     Eloldaloghatnék, szó nélkül, üres zsebbel. De maradok, míg néhány szót kiszór e zseb, hiszen ahol fogva tartalak, ott csak ráadás lehetsz, miután bennem már háziassá lettél, otthont-simogatós és kisgyerek. Megtérsz kanapémon, engesztelhető tested is, belebújik e [… Tovább]

Vers

Tartalomzavar

SAJÁT MÃ?°: VONATON (ZSÃ?RKRÉTA)     Valamit be kellene hozni, de el?bb valamit kivinni, hinni a magunkon túliban: a teljesség hiánya ennyi.   Helyére rakni dolgokat, s kezelni – törvényük szerint… Öröknek kitaláltakra, az élet ránk szánva tekint.  

Vers

Emlékfátylam

*     http://youtu.be/oaEJQRqj3S4       Ma gyöngyházfény? felhőket ölelt  magához az ég, halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült.   Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait, izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült.   Majd két [… Tovább]

Vers

Az ra

  Az óra öreg, barna dobozában, a ritmus hangján lüktet a szobában, hinta-palinta, leng a réz inga, sosem áll meg, nem csügged, visszhangzó, csengve bongó, a jövend?vel vidáman nyelvel, mint aki csak azt leste, mikor érek haza este, barátságos meleg [… Tovább]

Vers

Hajnali dal

Saját m?: Lányportré (akvarell-pasztell)       Kitépett tollakra fényt öntött a hajnal, és megláttuk: itt járt kett?nkért az angyal.   Éreztette fényét, szárnya suhogását, szívünk megigézte örök sugárzását.   Kitépett tollakra öntött fényt a hajnal. Zöldág csiklandozta, kacagott az [… Tovább]

Vers

Békességben

Így várhatna minden hajnal, ártatlanul, angyalarccal;   Ma megíratlan zene muzsikája keltett, tiszta darázshangok zsongatták a kertet, gyermekkacaj töredékek nyargaltak, egy dankasirály közelebb repült, Down kórosok labdát adogattak térdig érő tóban   az utolsó kifutó hajóban csak egyetlen utas ült, [… Tovább]

Vers

Mostantól másképpen

                                                        Nem kerüli pillantásod. Látnod kell,                                                       tudja, mily botrányosan eszköztelen,                                                       amikor saját arcodba vág. Szívre                                                       mért ütés — figyeli, hogyan rendülsz meg                                                       a szembesüléstől. Nem halasztható                                                       tovább; döntesz hát. Mostantól másképpen                                                       folytatódsz. Valóban [… Tovább]

Vers

Vindő

A színe kék volt, mint a kopott mennybolt, úgy emlékszem, jó nyolcvanliteres volt, a nyaka szűkült, lent mindegyre tágabb öblöt mélyült a tartó karikának, bár kanalaztuk, kentük nyakra-főre, a zsír aligha fogyott ki belőle, csak egyszer mélyült várósra, ha még [… Tovább]

Vers

borzalom

sétálok testemhez férk?znek nyárutó illatárban ruhák az árnyak oldódnak leveg?ben suhog ez erd? palástja hosszú ösvényen maga után húzza a zörg? leveleket báli ruháján tócsafényben csillagok remegése hízelg? ma a hold fekete kalapom karimájára ül aranyveretes pánt rábeszéltem a csendet [… Tovább]

Vers

Nyugalom

    Cseresznyefa girbe-gurba ága, mint öregasszony int? ujja nyúlik felém, a hófehér virág  illatát érzem, már örökre enyém.  A nap melegét szívom  mohó vággyal,   tüd?m kitágul,  szemem a tisztás színeit issza, fejem belekábul.  Kismadár éneke átzengi az erd?t,  fejem alatt karom, [… Tovább]

Vers

Sokkal több

Nekem…   Pipacsruhába öltöztet a lángoló, tűzvarázsú nyár. Alkony előtt fenn a kék égen, bodros felleg utazott, fejem ott pihen válladon, suttog a szél, álmodom. Ez nem kóbor szerelem, sokkal több nekem.

Egyéb

rökké élni fog

   Ma rossz hírre ébredtem. Meghalt a kisfiam nagypapája. A hír annyira sokkolt, hogy megszólalni se tudtam percekig, csak a leveg?t kapkodtam szipogva. Rohantam a Galamb utca 44. alá. Gerg? még mit sem sejtett. Megígértem,hogy elviszem addig magammal, amíg anya [… Tovább]

Vers

Született

Született ebben az önkénybenvalami megkapóan zöngétlen,egy borzongató, mégis szép hang,hogy magadnak és magadért vagy.Újra fel- és elosztás van,ahol a kortárs nem sorstársam,csak a ki nem mondott szavakbanlehet közös sziget – lakatlan.Ahogy körmömr?l a kort vágom,múlik unottan az osztályom;a számlaösszesít? serceg, mint [… Tovább]

Novella

Kitavaszodott

      A hajnal sem hasadt még meg csak a feje a fájdalomtól. Ébresztőórája négy órakor, mikor az emberek nagy többsége a másik oldalára fordul, megszólalt olyan hangerővel, mintha az agyát akarná kirepíteni. Fegyelmezett, talán túlontúl szorgalmas emberkeként, meg [… Tovább]

Élménybeszámoló

Toronytalálkozó az én szememmel

*       Hogy mi Háromlányok megyünk Kéthelyre, az már hónapokkal előbb eldőlt.       A mikéntje elég hosszú ideig vajúdott.       Terveink között a stoppolás mellett (ennek sikerében azért már nem nagyon bíztunk bizonyos objektív okok [… Tovább]

Vers

Tükör

  Hibátlan, mikor úgy szúr szemed. Várj még. Szememmel égesd ki művedet. Mindent Káosz ölel. Harmónia, légy ajándékom. Öreg elmét viszonozni végtelen arcú szívvel lehet.

Vers

A Fény születésnapján

“…valamivel tizenegy óra előtt megszólaltak a harangok. Azért a győri, huszonhat éves fiatalemberért, aki életét áldozta egy ismeretlenért…” (2000. 08. 14. Kisalföld)       Egy régi nyárból visszhangzik szavad – már halkuló, de egyre kedvesebb – mint lágy szellő, [… Tovább]

Vers

Ezeregy éjt kérek én

*     ezeregy éjt kérek én, és a csillagok fényét szemedben, halk szavad mikor mesélsz az álmokról, rólad s rólam, veled és velem, mikor fátylad rám borítod, s meztelen testeddel testem átfonod, harapásod számon, vérem s véred ízét, combod [… Tovább]