Kőmüves Klára : Hettyempitty

Fotó: Fotóház – allegro

– De kisasszony, kérem! Ön úri lány. Furcsa hangokat zilál és (az és, a meg, a s köt?szók elé mindig vessz?t teszünk, kivéve, ha felsorolásban szerepel) bár kacér ma a két szeme; nem szabad. Na-na! Ne, ne! Kisasszony, kérem, hagyja ezt! Ön hölgyike, én Önhöz képest senki se (itt is vessz? a se után) s habár az ajka teltje hívogat, értse már meg; nem szabad! Kérem, kisasszony! Látja már? Nadrág alatt baj kandikál. Kacsóját onnan elvigye! Vad cs?dör ez és nem mese, barlang mélyén kedvese.

– Ugyan, Uram, hisz tudja jól, a kancahölgy bennem honol. Tüstént vezesse hozzá kedvesét, különben toporzékolni kezd szegény. Uram, a barlang, mely hozzá vezet nyirkos falú, és szinte lélegez. Miért volna rest a test, ha tudja, együtt lesznek boldogok, s mi csillagot láthatunk majd százat is, ha ?k szalmát döntenek.

– Kérem, kisasszony, ne szóljon többet, nem szabad! Ágaskodik már a vad. Ne akarjon bajt, e táltos könnyen elszalad, s mert barlangjába hívogatja ?t a kanca, végül önt húzza nyársra majd e fülledt éjszaka.

 

(A kisasszony tüstént megremeg. Az Úr a kisasszony kemény mellét markolja meg, amint tartózkodása elcsitul, amaz fél?n pirul, de kés?, ott a baj…)

 

– Te hízelked? szuka, sz?z voltál még tavaly! Bottal sem érhettem volna fel az orrod, most meg el?ttem térdepelsz, és torkodban lüktet a szíved. Cs?dörtejjel oltanád tüzét? Hát fordulj meg, ha mondom; hagy férk?zzek combjaid közé!

– Hé, no lám! Hát csak szorult beléd a férfiból! Siess már, nyerít a kanca kéje! Engedd belém a cs?döröd vagy magad vezesd kancám szolgálatára e pajta vadját! (a szóismétléssel kéne kezdeni valamit)

– Az évszázad ribancát látom benned, semmi mást! Nesze, fogd a gyepl?t! Vezesd te a táltost, te tudod, hol rejt?zik ?!

– Ám legyen, emitt az út, de jól vigyázz; menet közben meg ne szelídüljön szilaj csodád!

 

(Órák telnek ?rült zabolátlanságban…)

 

– Kisasszony, bocsánat. Biztos bánja már. Én el?re szóltam, hogy vad ez a beste. A kisasszony teste tette ezt vele. Sajnálom, ha megsebezte Önben azt a lágyan lüktet? falat!

– Csitt, Uram! Meghallania senkinek sem szabad, hogy holnap este a cs?rben magam szeretném betörni ezt a fenevadat!

 

A ribanc szót picit finomítanám és ameddig lehet burkolva kéne futtatni a történetet, mert így pikáns helyett inkább zavaró a kétértelm?ség. Nem pironkodó mosolyt, hanem kínos szemlesütést vált ki az olvasóból. Csiszolandó. Üdv. Szerk. 6

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 632 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))