Jagos István Róbert : Akik szerettek

 

Akik szerettek

 

Mondják a vének, csendben születtem.

Fogatlan ínyem marta ajkamat.

Magasba tartva kicsiny öklömet

és nem találtam nyugodalmamat.—ide nem kell az és — nyugodalmamat helyett legyen „csak” nyugodalmam — ( nem indokolt a tárgyeset, még a rím kedvéért sem  )

 

Görcsökbe rántott frissen szült napom.

Anyátlan éjjelek meredtek rám

az ajtó mögül, mint látogató,

ha nincsen már tej mert nincs aki ád. – nem szép ez az ád rím – túl direkt, s megtöri a bels? dallamát a versnek — ezt az utolsó sort gondold át —  

 

Gazok közt n?ttem vékonyka ágnak,

hajlottam g?gös cinegék alatt,

éjjelente a repdes? árnyak

cs?reiben voltam kéregfalat.

 

Dacolva széllel, n?ttem az égig,

a forró napra vetettem szemem.

A retinámba égette végig –

akik szerettek hazudtak nekem.

 

István, javítás után várom vissza  a verset.

Legutóbbi módosítás: 2011.07.06. @ 19:41 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.