Csütörtökön este (2011. június 30-án) rövid súlyos betegség után elhunyt Petrovics Emil kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész – értesítette az MTI-t lánya Petrovics Eszter rendező. A Magyar Állami Operaház volt főzeneigazgatóját életének 82. évében érte a halál.
A 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon még jelen volt Shakespeare-daloskönyv című, hat dalból álló páratlanul költői ciklusának ősbemutatóján. A Tekintet című folyóirat idei első számában tanulmányt publikált A zeneművészet apokaliptikus időszaka címmel, amelynek záró mondatában még az üzente:
„Alakítsátok meg a Zeneszerető Zeneszerzők Asztaltársaságát!”
Nyolcvanadik születésnapjának tiszteletére a Magyar Állami Operaház 2010-ben felújította C’est la guerre című egyfelvonásos zenedrámáját.
Petrovics Emilt nyolcvanadik születésnapján
„Kalandos, izgalmas, gyönyörű, olykor érthetetlenül felizzó haragok, leszámolások világát találja maga körül a felnövekvő emberfia, ha ide született, erre a természeti szépségekben, nyelvekben, szokásokban, kultúrában dúsgazdag tájra. Ide: Délkelet-Európába; a Balkán-félsziget, a görög szigetek, a dalmát tengerpart, a dúsan termő Pannónia, a Duna és Fekete-tenger határolta kiismerhetetlen világba, amely már a Római Birodalom légióinak, majd később a török hódítók moszlimjainak étvágyát is felkeltette. Én is itt váltam emberré, a nyelvek sokasága, a tájak, települések, a határok szüntelen átrajzolása, a városok, hegyek, falvak sokarcúsága, folyamatos névváltoztatása idején.” (Petrovics Emil Önarckép – álarc nélkül)
Petrovics Emil – Játszik a szél című művét a 30 éves Komlói Pedagógus Kamarakórus adja elő, vezényel dr. Szabó Szabolcs
Petrovics Emil Jovan P. Petrović és Weninger Erzsébet egyetlen gyermekeként született Jugoszláviában. Anyai nagyapja, Weninger József a katolikus templom karnagya volt Nagybecskereken, aki a századfordulón került Ausztriából a Vajdaságba. Anyai nagyanyja Mihalik Margit pedig a Felvidékről származott. Apai nagyszülei, Petár Petrović és Sultana Bugarčić a 19. század végén költöztek a Vajdaságba Montenegróból. Apja is jól beszélt magyarul, és anyját tanította szerb nyelvre és irodalomra. Petrovics Emil így mind a szerb, mind pedig a magyar nyelvet már kisgyerekkorában elsajátította. A vallási nevelésében az anyjai befolyás érvényesült, és római katolikusnak keresztelték meg, apai nagyanyja legnagyobb bosszúságára. Még gyermekként szüleivel Belgrádba költöztek, ahol apja újságíróként helyezkedett el. Szüleihez való kisgyerekkori viszonyáról így vall könyvében: „[…] s én Mamihoz bújtam. Kényeztetett, állandóan mellette lehettem, […]”[1] „Tati nem szerette az ivást. Beteg volt. Alkoholista.”[2] „Édesapám indulatosan korholta túlérzékeny kisfiát. Féltem. Tőle is.” [3] Jugoszlávia német megszállása és a Vajdaság Magyarországhoz csatolása után édesanyjával, anyai nagymamájával és anyja kishúgával Budapestre jönnek az ott élő rokonaikhoz, és végleg Magyarországon telepednek le. Édesanyja formálisan is felbontatja férje távollétében a házasságát, és feleségül megy Apró Gyulához, akitől Petrovics Emilnek két féltestvére, egy húga, Apró Mária, és egy öccse, Apró Attila születtek. Nevelőapjával a viszonya nem a legjobb, édesapjáról pedig hosszú ideig semmi hírt sem kapott. 1956-ban sikerült felkutatnia, amikor Jugoszláviában járt az ottani rokonainál, de a találkozás nagy csalódást jelentett számára.
„Nem moccant, csak nézett, csak könnyezett, borotválatlan volt, a haja ritka, hosszú és szürke, öltönye a csavargóké, a kabát alatt szakadt atlétatrikó. Megöleltem, szorongattuk egymást, perceken át, fuldokoltunk, rázott bennünket a kezdetben szinte néma, majd egyre hangosabb zokogás.”[4] Ezután újra elszakadtak egymástól, és csak 1982-es jugoszláviai tartózkodása után tudta meg, hogy apja a következő évben, 1957-ben meg is halt. Húga az Egyetemi Nyomda és Kiadó szerkesztője volt, akit tragikus hirtelenséggel veszített el. Öccse szintén zenei tanulmányokat folytatott, elvégezte a Zeneakadémia Tanárképző Intézetét, és klarinétozott.
Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán végezte Farkas Ferencnél, tanára volt még Szabó Ferenc és Viski János.
Az 1955-ös varsói VIT-en kitüntették szerb népdalfeldolgozását, vonósnégyeséért Liége-ben kapott díjat. Első jelentős kompozíciója Vonósnégyese (1959) volt. Ugyanebben az évben íródott Négy önarckép álarcban című műve (csembalóra). 1961-ben mutatták be a Magyar Rádióban, majd 1962-ben a Magyar Állami Operaházban C’est la guerre című egyfelvonásos operáját, amely megnyitotta az érett stílusú kompozícióinak sorát. A Hubay Miklós drámája alapján készült zenemű a második világháborúnak az emberi személyiségben véghezvitt pusztító hatását dolgozza fel. Ezzel szinte egy időben írta meg a Lysistraté című egyfelvonásos koncert-vígoperát (1962). 1967-ben keletkezett a Jónás könyve című oratórium. 1969-ben Budapesten került színre a Dosztojevszkij műve nyomán íródott Bőn és bűnhődés, amelynek librettóját a zeneszerző felkérésére tanítványa-barátja, Maár Gyula írta. Egy évtizeddel később született a Pécsett bemutatott Salome című balettje (1979, Oscar Wilde nyomán).
Gyakran fordult Petőfi, Ady, Vörösmarty, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Nagy László verseihez, Babits Jónás könyvéből oratóriumot írt, József Attila költeményeiből született A Dunánál című kantátája Budapest egyesítésének 125. évfordulójára.
Petrovics Emil emellett több tucat TV- és mozifilmhez komponált kísérőzenét.
Az 1950-es évek első felében a Budapesti Szikra Nyomda[5] üzemi zenekarát vezette. 1960–1964 között a budapesti Petőfi Színház zenei vezetője volt. 1986–1990 között a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt. 1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) tanszékvezető egyetemi tanára, 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Számos hazai, nemzetközi zenei verseny zsűritagja, illetve elnöke.
Petrovics Emil a zenei közéletben is fontos tisztségeket töltött be. 1986-tól a Magyar Állami Operaház főintendánsa volt, posztjáról 1990-ben betegség miatt lemondott, és az intézmény tanácsadójaként működött tovább. 2003. áprilisától két évre ismét főzeneigazgató lett Szinetár Miklós intendáns-főigazgató mellett. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus elnökeként is tevékenykedett. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1993-ban, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1991-ben választotta tagjává.
Bari Károly, Petrovics Emil, Sára Sándor, Jancsó Adrienne, Sánta Ferenc és Schéner Mihály
2004. november, Hazám-díj átadása a Magyar Tudományos Akadémián
(Fotó: Népszabadság – Szabó Bernadett)
Díjak, elismerések
Erkel Ferenc-díj (1960, 1963)
Kossuth-díj (1966, 2006)
Érdemes művész (1975)
Kiváló művész (1982)
Bartók-Pásztory-díj (1989, 2000)
Nyakkendő-díj (1995) – A Filmszemle filmes hallgatóinak díja a legjobb elmélettanár számára
Hazám-díj (2004)
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005) – sokoldalú szakmai és közéleti tevékenysége, életműve elismeréseként
Főbb művei
Operák
C’est la guerre – opera egy felvonásban (1961)
Lysistraté (1962)
Bőn és bőnhődés (1969)
Balett
Salome (1979)
Oratórium
Jónás könyve
Kantáták
I. kantáta – Egyedül az erdőben (Alone in the Wood – Cantata) (1956)
II. kantáta – Ott esem el én (1972)
III. kantáta – Fanni hagyományai (1978)
IV. kantáta – Mind elmegyünk (1980)
V. kantáta – Törökországi levelek (1981)
VI. kantáta – Megpihenünk (1986)
VII. kantáta – Pygmalion (1994)
VIII. kantáta – Panasz és vigasz (1997)
IX. kantáta – A Dunánál (1998)
Kórusművek, dalok
Triangulum (I. Tavaszköszöntő, II. Anna, III. Ördögtánc)
Versenyművek, szimfonikus zene
Fuvolaverseny (Concerto per flauto ed orchestra) (1958)
Concertino (trombita, szimfonikus zenekar)
4 versenymű (fuvolára, trombitára, zongorára, hegedőre – ütősökkel), concerto-k)
2 szimfónia
Kamarazene, hangszeres zene
Fúvósötös (Wind Quintet) (1967)
Cassazione Op.1 (Balassi Bálint emlékezete) (Guintetto d´ottoni „In memoriam Bálint Balassi”) (rézfúvós szextett)
Passacaglia in Blues (fagott-zongora)
Vonósnégyesek
csembaló- és cimbalomdarabok, rapszódiák hegedőre, brácsára, ill. gordonkára
Diszkográfia
1996 Magyar zeneszerzők rézfúvós kamarazenéje Hungaroton HCD 31680 – közreműködő
1997 Kortárs magyar zene fagottra és zongorára Hungaroton HCD 31725 – közreműködő
1998 Petrovics Emil: I. és V. kantáta; Jónás könyve Hungaroton HCD 31790 – saját
1999 Petrovics Emil: Vonósnégyesek és rapszódiák BMC Records BMC CD 017 – közreműködő
2000 Petrovics Emil: C’est la guerre; VI. kantáta Hungaroton HCD 31958 – saját
2001 Bach, Kreisler, Ysaye, Petrovics BMC Records BMC CD 047 – közreműködő
2004 Kortárs magyar trombitaversenyek Hungaroton HCD 32251 – közreműködő
Könyvei
Petrovics Emil: Ravel (1959)
Petrovics Emil: Önarckép – álarc nélkül 1930–1966, Elektra Kiadóház, Budapest, 2006
Petrovics Emil: Önarckép – álarc nélkül, Második könyv, 1967–2007, Elektra Kiadóház, Budapest, 2007
Jegyzetek
[1] Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző Index.hu
[2] Petrovics (2006:9).
[3] Petrovics (2006:11).
[4] Petrovics (2006:22).
[5] 1956. november 30-ától Kossuth Nyomda, l. N. Pataki Márta: A Kossuth Nyomda története 1884-1984. Budapest, 1984. 206. o.
Forrás:
MTI
hu.wikipedia.org
NOL
www.fidelio.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
