Böröczki Mihály - Mityka : Vihar előtt

2011.07.21. Böröczki Mihály - Mityka Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Egyszerre tisztább, víz-szagúbb,

nyers tapintású levegőt sodor.

 

Halálra vált leveleken

fekete por.

 

Mintha megnőne a világ,

a házak, utca, bokrok és a fák

a habzó hűsben hirtelen nagyot

nyújtóznak. Ég, föld befeketedik,

s a törpült percek fuldoklón nyelik

az átváltozás pillanatait.

 

És minden mintha várna valakit.

 

Végül már majdnem elviselhetetlen.

Ég, föld bezárul.

S egyetlenegy sebben

végighasad a megnevezhetetlen.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.07.21. @ 10:32 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.