s kéjes mámorban szívom be illatod.
Lágyan elomlasz bennem, és én hagylak,
hogy részegíts, míg én rólad álmodom:
Ahogy a semmit?l körbeveszlek,
óvom sárgálló titkodat,
ahogy kavarogsz egyre édesebben,
szádat ízlelem: mily’ mézes kábulat!
Ahogy táncra kelsz fehér habokkal,
s betöltesz engem: jó nagyon!
Ahogy lecsillapodva hozzám bújsz,
nevetve,
eszembe se jut,
hogy már megint hazudsz.
Bennem rejtezel.
Fehér álomporba zárod a vágyad,
majd némán távozol,
hogy lágyan elomolhass
– engem feledve –
lángoktól ölelt, forró ágyadon,
Amíg málna illatú felh?foszlánnyal
teríted be elképzelt otthonom,
még elpirulsz, de szégyen nélkül
kínálod magad, s kéjesen hagyod,
hogy az utánad sóvárgó
éhes ajkak tömege beléd hatol’.
Olyankor én ?rjöngve ?rzöm
rajtam felejtett édes cseppjeid,
és öntudatlan mámorban
idézem egy málnás piskóta
semmivé lett, vonzó bájait.
Mit is tehetne egy ilyen agg,
szerelmes porcelántál
– így hatvan felett -? Édesem!
****
Talán ezért is jutott eszembe az abszurd ötlet, hogy ez a tál vajon hogyan vallana szerelmet a benne készül?, süt?ben illatozva sül?, majd elkészült málnás piskótának…
Néhány Kedves – többnyire férfi – Olvasó kedvéért, ha még nem ismerné a receptet:
Gyümölcsös piskóta
10 tojás sárgáját 10 ev?kanál kristálycukorral simára keverek.
A maradék 10 tojásfehérjét – miután kemény habbá vertem – óvatosan a cukros tojássárgájával elegyítem. Ezután laza mozdulatokkal, kézi
habver?vel keverve – kanalanként – 10 ev?kanál lisztet adok az el?bbiekhez.
A masszát süt?papírral bélelt tepsibe öntöm, s a tetejét s?r?n telerakom friss málnaszemekkel, vagy meggyel. (Ez utóbbinál mirelitet is használhatunk.) Finom még sárgabarackkal is.
10 percig el?melegített süt?ben kb. fél órán át sütöm nagyjából 170 fokon.
Ha megsült, kockára vágva – esetleg porcukorral enyhén meghintve – kínálom.
————————————————-
Kedves Csilla, kedves, hangulatos vers, de ez most nem úgy sikerült. Humor felé ível az írásod, de mégis hiányzik bel?le az, amit?l vers lesz egy gondolatból. Hiába a verssé tördelés, a néhol megtalálható rímek, a központozás, ez még kevés ahhoz, hogy „megtartsa, hogy életben tartsa önmagát”.
Túlmesélted, és így nem maradt meg az „illata-zamata”.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.02. @ 07:15 :: Bakkné Szentesi Csilla