A régi festéket kaparta ki a k?b?l, legalábbis ami megmaradt, mert már csak hellyel-közzel látszott az arany felirat: „Itt nyugszik Somosi Ern?né, béke poraira”. Vagy nyolc éve ? újította fel ezt a feliratot a nagyanyja sírján, az anyja kérte meg rá, pénzt is adott a festékre, meg a munkáját is kifizette. (A jelzett két nével? nem kell, szétszabdalja a mondatot.) Akkori nehéz anyagi helyzetükben az is jól jött, nehéz (Szóismétlés.) évek voltak. A festék két komponensb?l állt, volt maga az aranyszín? festék, és megszáradása után egy id?járásálló lakkal kellett átkenni, de ezt a lakkot akkor elfelejtette elvinni magával. Így bár szép volt (Egy szépírónak tudni kell elkerülni a voltok halmozását. Fogalmazd át úgy, hogy elt?njenek.) az új felirat, hamar kikezdte az id?járás. Akkor meg is ígérte az (Nem kell a nével?.) anyjának, hamarosan újra végigmegy a festésen, és átlakozza, de ez (Nem kell az ez.) megmaradt ígéretnek. Az anyja (A nével? nem kell, és már megint szóismétlés.) már nem kérheti számon rajta, ?t is egy (Nem kell az egy.) k? fedi már évek óta. Helyette a (Nem kell a nével?.) felesége emlékeztette id?nként rá (Inkább id?nként erre, de legjobb, ha elhagyod.) , ám sokáig hiába. Inkább a „m?vel?dési házba” azaz a kocsmába járt a haverokkal, most, hogy a gyerekek kirepültek jobb id?k jártak végre, telhetett arra is.
De hát végül is, ami késik, nem múlik, most (Az egyik mostot ki kell venni.) végre is (Végül is, végre is… ezeket se szerencsés egymás után szerepeltetni.) itt dolgozik rajta, nem felejtette el, a festéket is már régen megvette hozzá (Nem kell a hozzá.) , a lehet? legjobbat, legdrágábbat. Tapétavágó késsel kaparta le a régi festéket, (Festéket régen, régi festéket, fogalmazd át úgy, hogy ne szerepeljenek ennyiszer.) aztán ráér?sen minden bet? belsejét szépen meg is csiszolta smirglivel, most ez a felirat tán örök id?kre fog szólni. Tán még ?t is túléli. Gyorsan, könnyedén haladt vele, a béke „k” bet?jénél tartott, amikor mintha hirtelen besötétedett volna, egyszeriben nem látta feliratot. Letette a kést, felpillantott a munkából, egy nagy, homályos, fekete köpenyes, csuklyás alak hajolt föléje, az takarta el a világosságot. Áron az arcát kereste volna, de az nem látszott ki a csuklyából. Egyidej?leg a leveg? is kellemetlenül felforrósodott, meleg szél söpört végig a sírok között.
Áron félelmében megborzongott, hátra lépett volna, de a sírk? nem engedte.
– Hát te? Te ki vagy?
– Velem kell jönnöd.
– De ki vagy? Ki vagy te? A halál?
– Gyere. Velem kell jönnöd.
– Nem, nem mehetek, látod, régi ígéretem teljesítem, anyámnak ígértem meg, be kell fejeznem.
– Nem kell befejezned. Induljunk.
– De, be kell fejeznem, ezt még megvárhatnád.
– Volt rá elég id?d.
– Nem, nem megyek.
Áron felkapta a tapétavágó kést, maga elé tartotta.
– Ne gyere közelebb!
A fekete alak felemelte a kezét, megragadta Áront, (akinek) a kés kiesett a kezéb?l, (s) húzni kezdte maga után. Áron a (Nem kell a nével?.) másik kezével a sírk?be kapaszkodott, és kétségbeesetten kiabált: nem, nem, nem megyek!
– Mi történt, miért kiabálsz, mint a fába szorult féreg, rosszat álmodtál? – felesége rázta meg hosszan, er?teljesen. Áron lassan eszmélt, és örömmel látta a jól ismert hálószobát kibontakozni az álomból: jaj, hát csak álom volt. A pizsama fels?je vizesen tapadt a nyakához, verejték lepte az arcát.
– Igen, rosszat álmodtam. Hány óra van?
– Fél négy, már világosodik.
– Jaj, akkor megyek.
– Mész? Hová?
– Kimegyek a temet?be felújítani a feliratot a nagymama sírján, hát tudod már mikor megígértem.
– Most? Hajnali fél négykor? Ráér reggel is.
– Nem, nem ér rá. Már így is elkéstem vele.
Felkelt, felöltözött, összeszedte a munkához szükséges dolgokat, felesége kent neki egy szendvicset, zsebre tette, és elindult. Kelt fel a nap, gerlék felelgettek egymásnak a temet?ben, Áron nekitámasztotta kerékpárját az öreg gesztenyefának, kipakolta a (Nem kell a nével?.) szerszámait, és nekikezdett. Gyorsan, könnyedén haladt a munka, Áron örömmel dolgozott, megfeledkezett még a szendvicsr?l is, hamar kimelegedett, és ingre vetk?zött.
Úgy is találtak rá a munkába indulók, feküdt a sír mellett, keze messze el?renyújtva, mintha valami vagy valaki húzta volna maga után.
——————————
Nagyon jól eltalált téma, a felépítés is rendben lesz, de sok még rajta a javítandó, pirossal jelöltem, mire gondolok.
Javítás után visszavárjuk.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.27. @ 12:43 :: Torjay Attila