Seres László : Ne hallgass

2011.06.21. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Béke, béke, béke,

álmaink reménye…

mégis sírunk gyarlón

a felégett tarlón,

mintha a sors üldöz-

ne bűntől a bűnhöz.

Szó lett a fegyver,

ropog türelmetlen

s ki gyűlöletet szít,

és keresztre feszít

– szembefordít minket

a testvéreinkkel,

 végig csörtet rajtunk-

dühöngő angyalunk.

 

Ne hallgass, szólj, beszélj,

 kór ez, dúló szeszély,

élhetetlen játék,

hogy békévé váljék.

 Tedd lábhoz a fegyvert,

ma még megteheted,

s mondd azt, amit gondolsz,

míg fényeket hordoz

megbocsátó imád,

-mikor senki se lát-

és úgy fogjunk kezet,

mint aki hazaérkezett.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.21. @ 18:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.