Csillag Endre : Régi emlék

(avagy az epigonizmus iskolája)

 

Mint a Kékes-tetőn a köd,

Mely búsan jár a hegy fölött,

Néha elszáll, megjön újra,

Télen ő a hegy lakója.

 

Így él énbennem az emlék,

Szívemre száll, libben odébb.

De makacsul mind visszajő,

Régi búkat hozva elő.

 

Alakjának ködlő leple,

Elibém száll éjjelente,

Ködruhája, álomarca,

Visszaszólít, visz a múltba.

 

Mint a szitáló ködpermet,

Égő kínra könnyet perget,

Mintha a szél ködöt űzne,

Ellobbanó pásztortűzre.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.29. @ 16:00 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 162 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.