Nap: 2011.06.26.

mit ígérhetnék még neked mit adhatnék ha kihunyó fényemet mégis elborítja a gyilkos vég és a sötét rettenetben hiába emelem az ég felé tekintetemet s ha nem titkolhatom félelmemet hogy tiszta szívvel itt élni nem lehet végül forró tűz éget  [… Tovább]

* Őrizkedj csikorgó fogakkal kiejtett szavaidtól, az üvegszilánkoktól, melyek jéggé fagyasztják lelkedben a hópelyhek táncait…   A tündöklő csillagok nyaktörő útjaitól, a tűzpirostól és a violakéktől, a vágytól, hogy peregjenek előrébb az évek…   A zuhanástól, ha megremegtet a csobbanó [… Tovább]

  A felhőkarcolón bitangok kőművesének Aszklépiosz-kabátja suhogott az imént. Állt a bálám, dolgos buzgalmában nem tett mást, mint szavakat mormogott. Nem a csillagos eget kalapálták vajon? Puha hangja kelt a szélnek, élnek ott fönt sötétbe burkolódzó angyalok? Szívritmusában kitágult áhítatban [… Tovább]

*   Nem tudok többé verset írni, nem tudok írni, csak sírni…sírni.   Elmúlt a varázs, meghalt a nóta, hamisan szól már minden strófa.   Nemrég még rímelt, ma már csak mímelt verseket írnék… de hallgat a múzsám, kacagó ajkán [… Tovább]

Azt emlékszem, hogy hasalt kiterítve, vagy inas vállak szikkadt íve vitte, vagy négy sarkára téglát kötve óvták az esővíztől szálalt szénaboglyát, a kender durvább szálaiból szőtték, gyűrt sarkai a markot mégse törték, a háza nép tehetett bele bármit, bő öle [… Tovább]

    Kakaónyi álommese, pöttyös – csésze – nyuszis alj  ágyunkhoz csalta anyánkat, fáradtan az esti zaj. Tollpihe had párnák hegyén, hat gyerekláb, szalmazsák. Takarónknak az égiek édenkertjét húzta ránk. Imát mondott, mi utána kánonban szólt a refrén –  felfűzve [… Tovább]