Kőmüves Klára : Rettegve

I.

Otthonát nem hagyja el. Hová is mehetne az asszony, akinek pénzben már semmit sem ér a háza, bár
gyermekkori álma volt a porta, kertje, fáinak összes gyümölcse. Életének minden verejtéke abban, néha
szívem szakad a tudatban, hogy esténként az ablaka alá járnak a kölykök és az üvegre lehelt párába
kereszteket rajzolnak ujjaikkal. Kuncogva mondják; Jó hecc. Az asszony odabent retteg. Imája hosszas,
bár csak pár szóból áll; Most segíts meg Istenem, küldd hozzám a megváltót, vágyom már rég a jó halált.

 

 

/Valahová be kellene, hogy jelentse?

  Nem el?ször lenne összeverve…/

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))