Marthi Anna : Mi az igaz

csupaszság öt

 

Jó, nem a „pasi” utáni vágyat

dobnám el, engedném hadd

röpüljön… inkább mindazt

mi bennem régóta fölösleges,

a szerelemről egy s mást már

értek, lám végre beismerem,

nem bácsiba vagy szerelmes

sosem, csakis az érzésbe,

hihető, hogy isteni fénysugár.

Nem folytatom, hisz ki ember

tudja már mindezt, hiába is

keres-kutat, magában, mint

a Nap világos, reménytelivé

csakis szépségünk tehet, ha

tükörként szelídül: bennünk

az átfogó világ is harmóniát

keres.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak