Major Mária-Brigitta : Halott vágyak

 

Halott vágyak

 

Fekete alakod közeleg az éjben,

Halott vágyak csillognak szemében.

Álmodott szerelmet,

H? lányt,gazdagságot,

De szerelme a bánat lett,

S nem lelt szabadságot.

 

Megálmodott engem,

S most eltaszít,

Már nem látod

könnyes szemem,

A düh, s a bánat

elvakít.

 

Ajkaid hidegek lettek,

Melyek remegve

csókoltak hajdanán,

Szemeid eljegesedtek,

Néznek de

nem találnak rám.

 

Szeretlek, s bár már

lelked megfagyott

Én mégis megpróbálom

felébreszteni,hisz

A szíved nem halott.

 

Gyönyör? szemeid,

Angyali arcod látom,

amint felém közeleg,

T?r szeli ketté szívem,

S lassan meghalok

Veled.

———————————————————

Néhol ragrímelsz, máshol viszont gyönyör?, tiszta rímeid vannak. Az írást egy igen kellemes ritmusú sorral indítod, meglesz tehát itt a verszene el?bb vagy utóbb, hallásod, érzéked van, ez nagyon fontos. 

Tehát az els? sorod igen jó ritmussal indul, a második sorral viszont csacsisággá teszed az egész versszakot. 

Az alalnyod ugyanis a versbéli kedves alakja a szövegértelmezés szerint. Egy alaknak (hacsak nem tekintjük szlenges szónak), hogyan van szeme, hogyan álmodik… stb. 

A harmadik szakaszodat a sok e hangzó teszi komikussá, mekeg az egész. 

Aztán ott van még ez a teátrális stílus. Halál, halál, halál. Annyiszor sütöd el, hogy teljesen erejét veszti, immunisak leszünk rá, pont ett?l a nagy hatni akarástól vész el a dráma. 

Összességében tehát: ne akarj ránk ekkora hatással lenni, hidd el, hogy a kevesebb sokkal több lehet. 

                                                       

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Major Mária-Brigitta