b huszta irén : men

Nyomtatás

Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély,

Átvette a fényes reggel helyét a csendes éj,
Ég?vörös lobogásból nem maradt, csak salak,
De lelkem egy titkos zuga ?riz még álmokat.

Vihar tépázza a fákat, jég veri a vetést,
Nem hozott az új évezred mást, csak új szenvedést,
Egyesített szegénységet, válságot, kínokat,
Temetetlen szellemjárást és hullámsírokat.

Bárhol is jár, bárhova néz az ember, azt érzi,
Már csillagot sem lehet ábrándosan nézni,
Fejünket leszegte Mammon, rohanunk el?re,
És ha falba ütközünk, szédelgünk körbe-körbe.

Elvarázsolt angyalok ma ördög-táncot járnak,
Ha Isten nem parancsol Ã?Állj!Ã?-t, vége a világnak…
Atlantiszi sorsra jutva pusztít el önkezünk,
S még csak észre sem vesszük, hogy mennyit is vétkezünk.