A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjához kapcsolódva a nyitó napon, pénteken új id?szaki kiállítás nyílik Liszt és Budapest címmel a Régi Zeneakadémia, azaz a Liszt Emlékmúzeum és Kutatóközpont épületében, ahol a zeneszerz? tanított és utolsó pesti lakása is volt.
A Liszt Ferenc Emlékmúzeum a Régi Zeneakadémia épületében helyezkedik el, Liszt Ferenc utolsó budapesti lakásának (1881-1886) rekonstrukciója. Liszt Ferenc, a budapesti Zeneakadémia alapítója és elnöke minden évben több hónapot töltött itt, amikor itthon tartózkodott. Lakása el?szobából, ebédl?b?l, háló-és dolgozószobából és szalonból állt.
A különböz? tárlók felett olyan épületek, intézmények képe áll, amelyekhez Liszt Ferenc életének egy-egy fontos momentuma f?z?dik. Az 1820-as évek Pestjének látképével indul a kiállítás, amelyet Domokos Zsuzsanna, az emlékmúzeum igazgatója rendez.
Kiemelte: a gyermek Liszt els? pesti koncertjét 1823. május 1-jén tartották a Hét Választófejedelmek nev? fogadó termeiben. Pest utcáin olyan plakátok jelentek meg, amelynek szövegét Liszt Ádám fogalmazta meg fia nevében:
„Nagyérdem? Közönség! Magyar vagyok ‘s nem ismerek nagyobb szerencsét, mint ha nevelésem és képeztetésem zsengéjével kedves hazám iránti legbens?bb hajlandóságom és hálám zálogául Francziaországba és Angliába utaztom el?tt szolgálok; ha mi éretlenség mutatkozik még képeztetésemen, fáradhatatlan szorgalmam által nagyobb tökéletességre juthat, ‘s egykor talán olly igen szerencsés lehetek, hogy kedves hazám díszének egy ágacskájává válhassak.”
Szimbolikus az a pillanat – véli Domokos Zsuzsanna -, amikor a gyermek Liszt el?ször ad hangversenyt Pesten. Pest a korszak leggyorsabban fejl?d? városává n?tt ezekben az években, a századel?t?l az 1840-es évekig lakossága háromszorosára gyarapodott.
Liszt Ferenc egy 1832-es litográfián
A Magyar Nemzeti Múzeumból kölcsönzött kép emlékeztet az 1838-as pesti árvízre. Liszt Velencében olvasta a tragédia hírét, és azonnal Bécsbe sietett, hogy jótékonysági koncertsorozattal segítsen a bajbajutottakon. Az április 18. és május 25. között adott nyolc hangverseny jövedelme volt a legnagyobb magánkézb?l származó adomány, amelyet a magyarok az árvízkárosultak javára kaptak.
A sokréteg? kiállításon látható egyebek között az a díszkard, amelyet 1840-es pesti koncertjei alkalmával adtak át Lisztnek. Olvasható például Podmaniczky Frigyes naplórészlete is a január 4-i hangversenyér?l. Megismerhet?k olyan dokumentumok, amelyek tanúskodnak arról, Liszt Ferenc nemcsak a konzervatórium – a Nemzeti Zenede – létrehozását segítette, hanem alapítványt is hozott létre a tehetséges fiatalok ösztöndíjára.
Podmaniczky Frigyes
EGY RÉGI GAVALLÉR EMLÉKEI
Válogatás a naplótöredékekb?l
1824-1844
A szöveget gondozta és az eredetivel egybevetette:
Tóth Ferenc Tibor
(részlet)
(…) …Liszt Pesten való megjelenését s m?vészi diadalait, egy amaz emlékezetes est benyomásának szentelt lap által véltem megörökítend?knek, mely szerény tanulmány képezi egyszersmind azóta kötetekre felszaporodott naplótöredékem els? zsenge kezdetét. Ama naplótöredéket úgy, mint akkoron írva volt, teszem itt közzé.
Pest, 1840. Január 4.
„Kevés ma azok száma, kik ne készülnének a magyar színházba, s nagy azoké, kik örülnek a mai nap estéjén, mert hisz ezen este is sokat tesz a magyar színház megtartásához, arra szánván Liszt Ferenc, hazánkfia a bejövend? pénzt. Én is, noha öt óra volt még, sietek oda s a páholyban, annak nyitónéját sokáig keresvén, foglaltam helyet. Kívül az el?csarnokban nagy volt a lárma, mert az ajtót, ámbár a parterre székei telvék valának, bezárták, s ennek nyitásával késtek. Valamint egy öml? ár, úgy rohant be a néz?k serege, s ki-ki helyet kapván, megállott, féltvén annak jóságát, vagy el?retörekedett, jobb hely megkapása által kecsegtetve, mert valóban ma ritka a hely, s jó vagy rossznak választása éppen lehetetlen. Gyönyör volt ez este nézni a tömött színházat a pompás kivilágítással, s sokak keblében emelkedék azon kívánság, bár mindennapi volna ez.
Kezd?dött a »Kénytelen király« cím? vígjáték, s jól ment, csak Egressy Gábor jobban tudhatta volna szerepét, László, Fáncsy, Laborfalvi Róza, mindannyian jól játszottak. Végre vége volt a darabnak s mindegyik várva várta a m?vész jövetelét; felvonatik a kárpit, nyílik az ajtó s Liszt Ferenc lép be. Szörny? éljen-robaj által fogadtatott, kiváltképp, minthogy nemzeti, veres bársony, arannyal hímzett ruhában jelent meg. Csendesültek az éljen kiáltások, a nagy lárma halálcsenddé változtatott s valahára a billeget?ket ujjaival megtapintá s sokak keble könnyebbült. Játéka egy és egyetlen; csak egy Liszt van s nem is jelenend meg a zenészvilágban hamar még egy olyan óriás, kinek játéka el?tt mindenik más m?vész rabigába görbed. Két darabját eljátszá s egy közönséges eggyé olvadó »Éljen!« hatá meg füleinket, kétszer hívatott ki, a zongorához ült, csend l?n s ? a magyar fülét oly édesen megható Rákóczit kezdé változatokkal játszani, s alig kezdé azt, éljen és taps megkett?ztetve rendíté meg a színházat. Ennek végezte után az urak által megszerzett kard nyújtatott neki gróf Festetich által, több nemzeti köntösbe burkoltak jelenlétében, oldala mellé köté azt szüntelen éljenek közt, kijelenteti egy úr által, hogyha megengedi a közönség, ezen ajándékot francia nyelven köszönendi meg, szentül fogadván azt, hogy jöv?ben magyarhoni nyelven szólítandja meg a közönséget. Halljuk! – következett erre, s ? megillet?dve s t?zzel szólt. Többek közt mondá, hogy a Magyarhon hivatása, igyekezete által az országok f?polcait elfoglalni, hogy a kard, mely valaha a hazát védé, most békés kezekben nyugszik, jeléül, hogy a magyar hadi dics?séget, most m?veltséget hozó dics?ség váltsa föl, s végre mondá, hogy ha igyekezeteinket küls? hatalom által akarnák gátolni, villogjanak s szórjanak ádáz halált kardjaink, mint annak el?tte. Mindezek fordítva magyarul is elolvastattak s nagy »Éljen!« követé szavait.
Azon urak, kik hintókban jöttek, eloszoltak s a gyalogok várták Lisztet; ? kij?ve s kocsiját számos fáklyamenet és a pattantyúsok zenészkara kiséré. Cziráky háza el?tt azonban kiszállt, s többekt?l kísérve fáklyák s zene által körülvéve folytatta úgyszólván diadalmi menetét szüntelen »Éljen!« hangoztatások közt. Gróf Teleki háza el?tt megállt az egész néptömeg, mert számtalan ember követé ?t, Augusz Antal (ugyanaz, kinek fiában éppen most halt ki a báró Augusz-család) a m?vész nevében mondott kevés, nagy jelent?ség? szavakat, s a menet ismét indul a gróf Festetich s egyszersmind Liszt lakásáig s itt végre Fáncsy derék színészünk szóla hozzá rövid, de szép szavakat, melyekkel emlékezetem nem bír többé. Itt haza indulék s elmémet különféle érzelmek s gondolatok zavarák össze. Liszt Ferencet a magyarok megtisztelték valóban és igen ill? és dics? módon, a tiszteltetés nagy s ennek ellenében Liszt is nagy. ? az els? magyar, ki Európának minden szegleteiben említtetik, kit bámul minden ember, s ismét a Magyarhon az, mely ?t magzatának nevezi, az, mely büszkélkedik Lisztet, a nagyot bírhatni. Mert amint Napóleon a nagy, az újabb királyok koronája s mindannyiakat árnyékul bírja, úgy Liszt a zenészvilágban minden muzsikusok koronája. Ezen korona magyar aranyból s kövekb?l áll s mindenik magyar eredet?, minden magyar büszkén s rátartással említheti Liszt nevét, de joggal, s mutassuk meg azt a külföldieknek, hogy mi nem vagyunk barbárok, miknek ?k bennünket neveztek. (…)”
Liszt Ferenc 1858-ban (Franz Hanfstaengl fényképe)
Bemutatjuk – hívta fel a figyelmet Domokos Zsuzsanna – egy Mosonyi Mihályhoz írt levél részletét is – Mosonyi Liszt egyik legodaadóbb barátja volt. Nagyb?g?n játszott az Esztergomi mise el?adásán, majd elkészítette a mise négykezes zongorakivonatát, amelyet Liszt sokra értékelt. A Vigadó látképe emlékeztet arra, hogy a Szent Erzsébet legendát itt mutatták be a szerz? vezényletével 1865-ben. Ez volt az els? alkalom, hogy Liszt abbé öltözetében lépett közönség elé. Olvasható Liszt zeneakadémiai kinevezési okmánya is, és látható a Zeneakadémia els? tanári karának fotográfiája.
Mosonyi Mihály egész életére kiható volt a másik élmény: találkozás a liturgikus zene egyik romantikus remekével, Liszt Esztergomi miséjével. Az esztergomi bazilika 1856-os felszentelésekor Liszt által vezényelt bemutató – melyen a pesti muzsikus zenekari nagyb?g?sként m?ködött közre – elementáris hatással volt Mosonyira. ? maga így emlékezett rá: „?szintén bevallom, hogy akkor ez a m? rám nézve az a fénysugár volt, mely egykor Sault Pállá változtatá. Mert addig … én is csak a sok üres szót szaporítám, mely Lisztet mint kiváló zongoravirtuózt dics?ítette ugyan, de nagy zenekölt?nek egyáltalában nem akarta elismerni. – De a kérdéses mise próbái alatt leesett a hályog a szememr?l s töredelmes szívvel vertem a ’mea culpá’-t…”
Liszt zenéjének korszer?sége és nagyszer?sége annyira magával ragadta Mosonyit, hogy elhatározta: átírja a m?vet zongorára, négy kézre. Két tétel átiratát 1860-ban eljuttatta Liszthez, nagy örömet szerezve általa. „Kedves és tisztelt Barátom” – írta a megajándékozott a pesti muzsikusnak. „Az Ön kit?n? Esztergomi mise átdolgozását (Kyrie és Gloria) ?szinte örömmel, azonnal kipróbáltam zongorán… Hans von Bülow játszotta a jobboldali részt, én a baloldalit. Ha jelen van, csaknem annyira elégedett lett volna az el?adással, mint a zongoristák a mesteri és mintaszer? átirattal.”
A kiállítás epilógusa Liszt születésének 1911-es, 100. évfordulóját idézi fel. Hogy milyen hatalmas távlatot nyitott Liszt a magyar zenének, azt Bartók Béla tudományos akadémiai székfoglalója dokumentálja.
.
Forrás:
Podmaniczky Frigyes: egy régi gavallér emlékei, Válogatás a naplótöredékekb?l, 1824-1844
Bónis Ferenc: Mosonyi Mihály, a magyar zenei romantika úttör?je
mek.niif.hu
wikipedia.org
irodalmijelen.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
