Marthi Anna : Vízbe mártom

“Az idő, ez a hétkantárszárú, ezerszemű, örökifjú, magban gazdag táltosparipa szállít. A szekerén mágusok, és a teremtett lények a kocsi küllői. Hétkerekűként szállít az idő, hét kerékagya van, s tengelye halhatatlanság. S ez az idő az összes világot áthatva a legnagyobb istenként halad.” (Atharva-véda, XIX. 53.)

 

 

eljön majd a nap, amire vártok

lesz erős szoborból is

sárkány hét fejéből

hintó tologató

zsenge zöld levélen éled

egy mérhetetlen türelem jut

almafa lombjából ezer madárdal

igen érdemes ki érleli égi mivoltát

ártatlan mesék kibírnak megbírnak

és azt a tenyér megérzi

 

vízbe mártom

tiszta már

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak