Marthi Anna : Egy pontba sűrűsödés

Kép: Emil Nolde

 

 

Milyen színt tükrözünk:

ki-ki a magáét éppen;

lépcsőfokon ágál bennem,

lenyeltem tán a szivárványt.

Szemben föl nem száradót.

 

Ha nem is ma, bármitől,

holnap kinyílik egy csak-ra,

sötét lyukak is küklopsszá;

pontosítok: mit meg nem

eszem sűrű könnyűségemért!

Legutóbbi módosítás: 2011.02.16. @ 21:37 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak