ha figyelnél
hallanád a bőrömröl
lepergett szavakat
ha látnál
éreznéd kezeddel is
a bennem táncoló színeket
de csak belémrohansz
esetlenül kergeted
fogdosod össze-vissza fényeink
visszatartom lélegzetem
míg tapossuk földre dobált
használt kinőtt reményeinket
így ölellek át minden nélkül meztelen
azt is engedem hátam mögé állj
visszatartom lélegzetem
hátha jön mert közel járunk hozzá
érzem
tenyered gyöngéden nyakamba kapaszkodik
visszafordult árnyékokat látok a homlokom mögött
bent tartod lélegzeted
itt van mindjárt
most
jövünk-megyünk
karodat szorítom
miért nem érlek el
mint összeragasztott képdarabkák
elhagyottan lüktetünk tovább
hosszú orgazmus mélyén
így hullnak a semmicserepek
a végtelenbe
