Seres László : Csend és zaj

2011.01.29. Seres László Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Az utcalárma most ült le a sarkon,

kicsit elfáradt, halkan zsong, zenél.

Macskaköveken visszhangot vet sajgón,

mielőt a csendemmel összeér.

 

Hozzám űz a szél, jössz te cserfes asszony.

Meg se szólalok, a lelkemben vagy.

Zsörtölődz velem, pedig nem haragszom.

Fülembe ácsolt kínpad minden hang.

 

Csend vagyok benned zúgó forgatagban,

így nyerhet értelmet együtt e kettő,

mint teremtés lázában a Teremtő

 

mikor megsebzetten velem kínlódtál,

fájt nekem a szó, amit ott kimondtál

és fájt neked is az, amit elhallgattam.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.29. @ 17:13 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.