Németh Zsolt László : Randevú Picassoval

 

Betonfalak közé szorították zsenidet,

kesze-kusza Küklopsz-szörnyeid csodáját,

melyek rejtelmesen hordozzák örök titkod,

s a megfejthetetlen szerelem önkényét…

Kiragadtad a valóság egy szeletét,

lelket adtál hitetlen vonalaknak –

elszánt üvöltésed nemcsak Guernica,

de múlt szerelmek értelmetlensége.

A virágot szed? n? döbbenet erotikája,

dúscombú n?szülemények grafitvonalai

ordítják egy sajgószív?, gyermeklelk? géniusz

id?tlen utakra tévedt, lázadó fájdalmát…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!