Oltalmazón öleli
a meg sem születettet,
lépte – utak göröngyén –
mint bölcső ring.
Bebocsátás halk kérése
belesimul
a vajúdás alázatos hangjába.
Holnap félelmének ütemére
húzódik méhe,
sikollyal feszül
világra a csoda.
Rongyokba tekert gyermek
siratja anyjával az embert.
* (Zakariás: 6.12)
Legutóbbi módosítás: 2010.12.16. @ 21:00 :: Pulai Éva