Lehunyom a szemem, és elképzelem…*
Állunk a hegy tetején, havas fenyők körbe-körbe; ők lesznek a tanúink.
Állunk ott a kedvesemmel, ünnepélyes meghittségben, lelkünk tiszta, vágyunk erős – zúzmarából a koszorúm.
Kismadár szól a közelből:
– Kedvesedet, kedvesedet, kedvesedet szereted-e?
Összenézve rábólintunk; megrezzen a koszorúm.
Újra kérdez a madárka: magyargenerikus.com
– Kedvesedet, kedvesedet, kedvesedet elveszed-e?
Arcunk pirul, kezünk remeg, egy pillanatig hárman vagyunk.
Két ember volt, két lélekkel, ott a hegyen, s míg a lelkek eggyé lettek – koszorúmból apró cseppek.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.20. @ 12:47 :: Józsa Mara
