saját fotó *
Hallgasd meg!
Hol állsz?
Anyátlan gyermek a homokozó szélén
legörbült szájjal – eszetlen rombolás.
A könnyekből épült homokvár ledőlt,
s nem maradt utána semmi más,
csak dac – és az őszinte gyűlölet,
a percenkét megálló szív szava,
a lüktető gondolat, egy néma fohász,
egy tébolyult elme bódult tudata.
A gondolat, mint egy bűvös kocka,
teljesen mindegy, merre forgatod,
csak nézőpont kérdése az élet,
s mi bűnöd van, másra is foghatod.
Rejtélyes az ablak két oldala,
a kint és bent, mint örök talány.
Itt lesz egy nőből háziasszony,
vagy útszélen álló utcalány.
A térdeplő gyermek szárnyakat kap,
vagy esetleg fejére szarvakat;
ki mondja meg, hogy melyik voltál,
és ki írta elő sorsodat.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.20. @ 11:07 :: Adminguru
