Bonifert Ádám : Illúziók fala

Nyomtatás

Lassan lépkedek szitáló ködben,

a talpam tapos kemény kövekre,

és hideg szél suttogja fülembe,

hogy rossz utak mellé szegődtem.

Meleg ablakok mosolyognak rám,

lúdbőrös vizek mellett haladok,

viszek magammal néhány darabot

az elveszett illúziók falán.

Mint akit körbeövez karám,

töpörödötté lett a világ,

besüllyedt a távlat szemembe,

s úgy járok a sors fél-oldalán

mintha minden csak relatív lenne,

s illúziókat szülne, temetne.