Szeibert Éva : Ballada a Szüleimről

*

Anyám fehér felhő,

Apám néma bánat,

Anyám tiszta égbolt,

Apám már nem árthat.

 

Apám régen elment,

Anyám virág szirma,

Apám koporsóban,

Anyám dala néma.

 

Apámért a könnyem

hullik évek óta.

Anyámért a szívem

hasad meg naponta.

 

Apám emlékében

ott lakik a vétek.

Anyám szép lelkében

angyalok zenélnek.

 

Apámnak bűnei

mind a múltba vesznek.

Anyámnak könnyei

egyre csak peregnek.

 

Apám már csak emlék

elvitte a nemlét.

Anyám azt suttogja:

– Úgy utána mennék.

Legutóbbi módosítás: 2010.11.30. @ 22:59 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?