El?ttem Kharón,
mögöttem az élet,
egy csepp vagyok csupán
itt, a Sztüx vizében.
Lennék az arcodon ébred? harmat,
?szül? hajadon aranyló hajnal…
Ma van a Teremtés második napja,
a hadaikumban* párámat kapja
hol az ?slégkör, hol az ?sóceán,
még látom megszületni a Pangeát,
és újra a Sztüx.
Vigyáznék rád, ha az angyalok sírnak,
könnyüket fognám, mint tízkarú Síva,
hozzád el ne érjen…
Messze az Éden. Ittak a folyóból,
halásztak a tóban, hazug kígyóról
hazudnak száz szóval. Maradtak volna
– tisztán és sz?rben – tudatlan majomnak,
de újra a Sztüx.
Tudod, oly furcsát álmodtam az éjjel,
egy hangya voltam, és röpültem a szélben,
szárnyaim morzsolták az évszázadok,
mégis elértem hozzád, s itt maradok
nálad mint tündér…
Ma van a Teremtés ezredik napja,
Mózes pálcáját az id? ellopja,
m?anyagpalackból fakaszt vizet,
a hypermarketb?l vihetsz, ha fizetsz,
és újra a Sztüx.
Mosolyom parányi tüzet varázsol,
megmelegít téged, amikor fázol…
Halk morajlás a kilencedik énem,
csepp vagyok csupán az alvilág vizében,
fölöttem Kharón, alattam a sorsom,
én viszem a révészt, habjaimon hordom,
már nem fáj, ha s?r?n hátamra ütsz,
vagyok a Sztüx.
