Vers

triangulum

nincs vágy, nincs n? – a teremtés férfiról szól: folyvást a szaporodásról – anélkül, hogy atya mellett lenne n? egy másik elvvel, mivel elvb?l egy is elég, jobb, ha magában foroghat, másika vitát támaszthat: diabolosz – minek – vita. férfi [… Tovább]

Vers

Károgás

   *  kecskemét felől kivágódó kertkapun vihar érkezik  *  totyogó varjak tegnap még fodrozódott a sóstó vize  *  lám napnyugtával   árnyékom is mily nyurga   hipp-hopp hazaér 

Vers

Miel?ttök évada

tenger vizében úszó piciny sell? fáradtan integet egy kis kéz emlékét takarod ködbe is vész emlékét akarod elásni mély gödörbe siet?s kéjek sikolya visszhangzik benne bár lépni szólni élni ölelni lenne kedve a sánta élet el?ször apró lábát törte s [… Tovább]

Vers

In memoriam

Néha eljátszom a gondolattal: Pörgetem ujjaim közt, feltekerem, mint nagymama a szerteszét hullott fonalat, Szívemhez szorítom, ellököm, A földhöz vágom, pattogtatom, Gödröt ások, eltemetem, messze futok, Hogy aztán megkeressem, leporoljam, Újrakezdjem. Tétovázok, meg-megállok, Százszor rágom, kiköpöm, Sírok rajta, majd jót [… Tovább]

Vers

Önkontroll

… kancsal szemekkel lényeget látni…*       karcos szavakkal felsebzett lelket gyógyítani – komolyan hiszed?   hogy a hamis dal, elcsúszott tercek dallamába magadat viszed?   erős akarás nyomasztó prése bizalmat szülhet – mért gondolod?   hazug áltatás csökött [… Tovább]

Vers

Harag nélkül…

  Megszoktam, hogy engem vádolsz mikor a bűn vonz magához. Azt, hogy korholsz édesdeden Istennődként megengedem, csak annyit mondj, mikor itthagysz, hogy szeretsz még s visszahívhatsz. Elnézem már, hogy nem bókolsz s útlevél kell egy rúzsfolthoz. Elfogadom a mentséget hűségemre [… Tovább]

Vers

Magamban hordozom

    Voltak nekem  esélyeim, ügyesen tudtam makacssággal kikerülni. Idealista szemmel bámultam a semmibe, szeretetet ott kerestem ahol éppen, nem létezett, azt láttam, amit én akartam, hazugságot, hamisságot öltöztettem szép ruhába, mikor mezítelen elém álltak, félelmemben kiabáltam: elvesztettem minden kincsem(!), [… Tovább]

Egyéb

Hangulat

saját fotó –       Nekem kell egy különszoba, amit csak én látok, és be van zárva kettőre, lakat is van rajta, töküres, és benne van a nagy semmi és a színtiszta igazság. Legyen rajta egy kilincs, ami olyan [… Tovább]

Vers

Túl korán keltem

  Talán túl korán keltem. Megint. Csak a berögzött mozdulatok imitálják a reggelt. Teszem, amit kell, dolgozni indulok…   Olyan kabát ez, ami szorít, – mint a magány – és b? is egyszerre. Szavaim nehezek… Húszon túl a vaspénzekkel nem [… Tovább]

Vers

Álom -nincs maradásom-

  „Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem,              és ide s tova hányatottan, mint a sáska.”                                                             (Zsoltárok könyve 109.)       Zárlatos a biztosíték, nincs áram, kihunyt a Fény, amikor a kapcsolót lekapcsoltam.   Lámpaburában [… Tovább]

Vers

Mathilde

A Hosszú jegyesség c. film apropóján   Ott – a lövészárokban – tenyeremben hordtam a szíved. Sebem lüktetése ütemet vert, mint mikor melledre simult kezem a fehér batiszt alatt. Fáj, ha rálépsz? – kérdezem, s te nem felelsz, csak mosolyod [… Tovább]

Vers

Evi

Földet sosem érintette lába, hajába szél nem kapott, szeme sem látta a Napot, végzete rá nagyot csapott.    (2005.02.04. – 2006. 01.23.) I.   Követ dobtak a család tükrére,  fénye ezer darabra robbant. Mondták: „Edward-szindróma”! Szúrtak, vágtak a szilánkok, égettek [… Tovább]

Vers

Angyali dallam

(Apám emlékére – Mirának) Csönd lehelt békét, álmosan billent az asztal. Körüle ásító purdé virrasztott meghitten a családdal. Az asztalfőn egy tányér üres volt megint – egy szék nem kelt el. Valakire vártunk mind, aki lélekben jött néha el.   [… Tovább]

Vers

Rozsdás glóriák

  Ma éjjel a fázós lelkek gyertyalángnál melegednek, felsóhajt a bokrok lombja – két napja felakasztotta  magát egy nő-ismerős, azt hittétek, hogy erős, én éreztem, gyenge volt, vakmerőséggel vakolt jelmezt hordott állandóan; én hallottam a biztos szóban bizonytalan hang lakik, [… Tovább]

Vers

MásVilág

Hollótestű őszi hangok Tegnapi és holnapi harangkondulások feszítik a messzi végtelent, kútmély csend zúg az apró dombok közt. Meggyilkolt álmok suttognak… Nincs dal, nincs világ, ami elaltat, ami betakar, csak ez a MásVilág, csak ezek a kőhideg, alvó nyugalmak. Látlak… [… Tovább]

Vers

Holtak imája

Kérünk, Urunk! Kérünk, Urunk!Könyörülj rajtuk, ott maradókon!Vedd le róluk a gyász terhét! Vígaszuk légy!Mert mint az ?si könyvek hirdetik: mi élünk! 2010. november. 01.  

Vers

Hamvaim…

Halottak napján mindig elmondom szeretteimnek – ne zárjanak sírba! Hamvaim szétszórja majd a szél,lelkem így könnyebben száll tovaNem leszek börtönben már soha!Lehull bilincsem – fáradt acél –Foglya volt az életem, s a cél,mit el nem ért küzdelmek soraHamvaim szétszórja majd a szél Azt remélem, [… Tovább]

Novella

A hóhér szépe

  – Egészen újszerű törvényt hozott az Uraság, aki valakit agyonüt, azt agyon kell ütni. – Ne beszélj bolondokat Karg! Ilyen süleséget még nem hallottam. Épp indultam Lock-ot agyoncsapni, olyan pocsék ferdén nézett rám mikor erre indultam. – Ne csináld [… Tovább]

Elbeszélés

Volt egyszer egy…

Volt egyszer egy óvoda, egy törékeny szöszke kislány, és egy gyakorló óvónéni: Ã?  Ã?  Ã?  Két hónapot töltöttem a Dózsa óvodában. Szerettem oda járni, szerettem ott lenni, és egy-egy fárasztóbb nap után ââ?¬â?? mitagadás – hazajönni is szerettem. Nem volt [… Tovább]

Vers

?szi hajnal

Hajnali rím pattan, megtörnek a fények,Álmok nyújtóznak az éjszaka derekán.Lassan ring az éter, zajlik benn a lélek.Aludj még pillanat, te könny? pihe lány Szürkéllik az utca, nem szól öröm s bánat,Harmat kavarog a jéghideg betonon.Képlékeny az égbolt, lelkek szaladgálnakMíg egy csillag [… Tovább]

Vers

Az apának nevébe…

hol az apám, ki nélkülem nem lenne azzá, akinek velem kéne lennie, hol van; nem mintha jó fia lettem volna, pedig csak egyszer hagytam magára, s azonnal meghalt, vagy bujkál azóta; csalódtunk mi egymásban éppen elégszer: elég ahhoz egy is: [… Tovább]

Humor

Önbizalom-túltengés

A vérszegény roskatag bolha feladta a vánszorgást. Annyi ideje nem evett már és úgy legyengült, ha halni kell legalább ne gyötrődjön tovább. Meghúzta magát egy fűcsomó tövében folyamatos eszméletvesztési érzésektől reszketett, remegett, hallucinált és szép kövér csípni való bolhatápot álmodott [… Tovább]