Lehajtott fejjel megy az utcán … így él magában, boldogtalan.
Lehajtott fejjel megy az utcán,
szakadt inge, koszos nadrágja,
reklámszatyrát szorosan tartja,
abban rejlik minden vagyona.
Arcát napfény sosem melegíti,
két szemét a fájó könny kíséri,
meggörnyed a hát, az utat nézi,
családja ?t, könnyen elfelejti.
Névtelen utca sokadik lakója,
a félelem családtagnak fogadta,
tegnapot éli, holnapot álmodja,
a ma, az életét megnyomorítja.
Korog a gyomor, éhes a lélek,
a szemétben egy darab kenyér,
mellette egy szakadt könyv,
amelyen régen nincsen fedél.
Zsebében fakult fénykép lapul,
fájdalomnak tüze lángra kap,
oda az utolsó boldog emlék,
így él magában, boldogtalan.
