Józsa Mara : Bűnbeesés – törölve? (2.)

Egyfelvonásos abszurd

 

 

Éva: / jön be, némileg más, mint az eredeti, megölelgeti a növényeket, egy virágot letép, a hajába tűzi, táncolva lejt tova, aztán megmerevedik, maga elé néz, és elsírja magát/ Jaj, de unom magam! Ádám, hol vagy? Nincs itt senki?

Kígyó: /emelkedik ki a fűből/ Cccatlakozhatok? Unalmasssz egy délután!

Éva: Hát az!

Kígyó: Javassszlom, bújóccckázzunk!

Éva: /nyűgös/ Ahhoz nincs kedvem!

Kígyó: Találósssz kérdésssz?

Éva: Nem!

Kígyó: Ipiapaccc?

Éva: Nem!

Kígyó: /hadarja/ Dalolásssz, kiszámolósssz, mit visssz a kissszhajó?

Éva: /dobbant a lábával/ Nem!

Kígyó: /töpreng/ De mégisssz mihez lenne kedved?

Éva: /sírósan/ Ne-e-em tu-u-udom…

Kígyó: Nehéz essszet vagy az bisssztosssz!

Éva: Ha csak piszkálódni tudsz, el is mehetsz!

Kígyó: Ki pissszkálódik? Te válogaccc! Én cccak ssszórakoztatni ssszeretnélek… /törölgeti a fejét/ Ó, ez a forróssszág! Cccücccenjünk le a hűvössszbe!

Éva: Végre egy jó ötlet!

/Leülnek a két fa árnyékába./

Éva: /sürgetően/ És most?

Kígyó: /vakarja a fejét/ Mutassszak neked zonglőrösssz ssszámot?

Éva: /felélénkül/ Mutass!

Kígyó: /néhány almát vesz a kezébe, feldobja, elkapja, őket/

Éva: /tapsol/

Kígyó: /elfárad/ Próbáld meg te isssz!

Éva: Nem tudom én ezt!

Kígyó: Majd ssszegítek! Ecccerű ám, cccak gyakorlásssz ésssz kitartásssz ssszükssszégesssz. Elssszőre cccak egy gyümölcccöt dobálj!

Éva: /átvesz egy almát, feldobja, elkapja, néha leesik/ Ügyetlen vagyok én ehhez!

Kígyó: Menni fog, cccak ssszorgalmassszan cccináld! Dobhatod nekem isssz, úgy ssszórakoztatóbb lesssz. /Labdáznak./ Mossszt próbáljuk kettővel! /Két almát dobálnak, időnkét leesik./ Jól van, ügyesssz vagy! Mossszt cccak te egyesssz egyedül! Nacccerű! Büssszke vagyok rád!  Ésssz lácccik, hogy tehecccégesssz vagy! Cccak ssszosssze cccüggedj, ésssz kitartásssz, kissszlány! Ssszokra viheted még!

Éva: /elfárad, lerogy a fűbe/ Jaj, de szomjas lettem!

Kígyó: /megélénkül/ Késsszícccek neked ssszűrt almalét? Frisssz gyümölcsből préssszelem!

Éva: Kérek!

Kígyó: /elővesz egy gyümölcscentrifugát/ Melyik almából kéred, válasssz!

Éva: /szórakozottan/ Mindegy, csak legyen kész minél előbb.

Kígyó: /levesz egy almát a tiltott fáról, megmutatja Évának/ Látod, milyen ssszép?

/Égdörgés,/

Éva: /kissé ingerülten/ Vajon mi a baj már megint?!

Kígyó: /legyint/ Rá sssze ránccc! /beindítja a centrifugát, aztán kiönti az italt, és a poharat átnyújtja Évának/ Kósssztold cccak!

Éva: /belekóstol/ Mennyei!

/Mennydörgés./

Kígyó: /roppant készséges/ Idd cccak meg, cccinálhatok még, ha ízlik.

Ádám: /jön, Évához/ Ó, hát itt vagy?

Éva: /átnyújtja a poharat Ádámnak/ Igyál, Ádám, nagyon finom!

Kígyó: Én cccináltam frisssz gyümölcccből….

Ádám: /felhajtja a maradék italt, megtörli a száját/ Tényleg nagyon finom. /Megmerevedik egy pillanatra./ De… melyik fáról vetted az almát?

Lucifer: /levedli a kígyóruhát/ A kérdésssz mossszt már felessszlegesssz! /selypítés nélkül dörren rájuk/ Ellenszegültetek!

/Hatalmas mennydörgés/

Lucifer: Ő is így véli!

/Ádám és Éva megsemmisülten néznek egymásra, és összekapaszkodva kioldalognak a színről./

 

 

/A szín elsötétedik, pár perc múlva újra világos lesz, és Ádámék lakásában vagyunk. Csak Ádám van a színen, idegesen járkál./

/Csöngetnek./

Ádám: /összerezzen, s gyorsan kimegy, kis idő múlva Luciferrel jön vissza./

Lucifer: Mi olyan halaszhatatlanul sürgős, hogy futárt küldtél értem?

Ádám: /ideges/ Foglalj helyet! Mindjárt a tárgyra térek, de várunk még valakit.

Lucifer: /ingerült/ Jó, de ne tartson sokáig, dolgom van.

Ádám: /szelídebben/ Nem, nem! Gyorsan végzünk! Addig tölthetek valamit?

Lucifer: Nem kérek semmit!… Éva?

Ádám: /szórakozottan/ Nem tudom… Az előbb még itt volt…

/Mennydörgés/

Lucifer: /gúnyosan/ Ó, hát ő a másik vendég! Lám, időben megérkezett.

Az Úr hangja: Hallgatlak, Ádám!

Ádám: /erős zavarban van/ Uram, akaratom ellenére belebotlottam valamibe, ami aztán nem hagyott nyugodni. Utána jártam, és megdöbbentő dolgokra bukkantam. Íme, a bizonyíték. /lenyomja a távkapcsoló gombját, és a plazma tv-ben megjelenik az a képsor, amikor a Kígyó almalevet készít a tiltott gyümölcsből. Pár kocka után leállítja a felvételt./ Uram, te tudtál erről?

Az úr hangja: /köszörüli a torkát/ Ha úgy vesszük, tudtam!

Ádám: És hagytad következmények nélkül?

Az Úr hangja: Nem hagytam volna, ha szükséges!

Ádám: És mi miért nem tudtunk erről?

Az Úr hangja: Mert nem bírt akkora jelentőséggel.

Lucifer: Még megzavart volna boldog együgyűségedben! Mert te ezt választottad, Ádám!

Ádám: /egy hessentő mozdulatot tesz Lucifer felé/ Azt mondtad nekünk, Uram, hogy miénk a Paradicsom.

Az Úr Hangja: Kishitűséged, Ádám, megrémít!

Ádám: Kishitűség? Magyarázd meg, Uram, ezt hogyan értsem!

Lucifer: /gúnyosan felkacag/

Az Úr hangja: Veled nem vitázom, értelmetlen lenne! Ádám, Ádám! Miért kell újra és újra a tanújelét adnom, hogy fontos vagy nekem, szeretlek, és vigyázok rátok?

Ádám: Akkor miért hagysz magamra kétségeimmel?

Az Úr hangja: Én mindig veled vagyok. Csak akarnod kell, és erőt meríthetsz belőlem.

Ádám: Olykor kevés!

Lucifer: /gúnyosan/ Önmagadból meríts erőt, ember! Hogy önmagadat tedd ezáltal naggyá!

Az Úr hangja: Ő vetíti a gondolataidba ezeket az őrült téveszméket, a meg sem történt eseményeket, mint például ez a sikeresnek kikiáltott megkísértés.

Ádám: Miért?

Az Úr hangja:/ kényszeredetten/ Miért? Hogy elhitesse veled, már nincs semmi kockázat, már nincs tétje a cselekedetnek; egyél nyugodtan az almából. Hogy bűnbe ess végre!

Ádám: De miért, Uram?

Az Úr hangja: Azt sem mondhatom, hogy pusztán passzióból teszi. Nem! Egyszerűen azért, mert ő ilyen! A rossz a lételeme!

Ádám: Értem, és elfogadom ezt, de akkor is rosszul esik nekem, Uram, valami! Hagytad, hogy csúfot űzzön velünk! Miért? Nem vagyunk mégsem oly kedvesek neked?

Az Úr hangja: Hagytam, hadd játszadozzon egy kicsit, kiélvezze a rosszat, s megóvjalak benneteket a nagyobb bajtól. És mindeközben, míg végig bíztam bennetek, úgy gondoltam, nektek sem fog ártani egy kis izgalom.

Ádám: /nagyot sóhajt/ Vagyis jól hittem, hogy a megkísértés egyszeri próbatétel volt?

Lucifer: /hangosan felkacag/ Ó, boldog együgyűség, ember a neved!

Ádám: Ne plagizálj, érd be a saját darabodból, a saját szövegeddel! Amúgy meg elszámolunk, hamarosan! /meghajol, s úgy marad/ Még egy kérdést feltennék, Uram, megköszönve végtelen türelmedet.

Az Úr hangja: Szólj!

Ádám: A bizalmatlanság csíráját ültette el bennem ez a mostani beszélgetés, és félek, nemcsak Luciferben fogok ezután kételkedni.

Lucifer: /elégedetten összedörzsöli a kezeit/

Az Úr hangja: Folytasd! Folytasd bátran!

Ádám: Félek, hogy kételkedni fogok Évában, az angyalokban, de leginkább az rémiszt, hogy önmagamban sem hiszek már oly feltétel nélkül, mint eddig. Mivel erősíthetném magamat, nehogy odáig süllyedjek, hogy hitem benned is meginogjon? Tudsz ebben segíteni nekem?

Az Úr hangja: Szavaid elszomorítanak, Ádám, mert én boldogságra teremtettelek a Földre, és ezek az akadályok, melyek keresztezik az utadat, lelkesítően kellene, hogy hassanak rád. Te pedig görcsölsz, aggódsz. Lucifernek tehát mégis sikerült elrontani az örömömet, és én nem tudlak megvédeni, habár hűséged fejében jogosan várod el cserébe.

Lucifer: Vagyis eszel, nem eszel az almából, egyre megy.

Ádám: /felemeli a kezét, hogy megüsse Lucifert/

Az Úr hangja: Ne, Ádám, ennyit sem érdemel!

Éva: /jön be, Luciferhez/ Azt hittem sakkoztok! /csak most néz Ádámra/ Mi a baj? Összevesztetek a sakkon? Sosem értettem, hogy egy játékot hogy lehet annyira komolyan venni, hogy ölni tudnátok miatta.

Az Úr hangja: Ez az én hibám. Engedtem az elveimből, és eltértem az önmagam nyújtotta példától. Reméltem, ez előnyére lesz a lénynek, akit teremtek.

Éva: Ó, Uram! Mi történt közöttük, hogy te kellettél rendet teremteni?

Ádám: Semmi, Éva! Most nem a sakkról van szó.

Az Úr hangja: Éva nem téved nagyot. Lehetne akár a sakkból is kiindulnunk. Lucifer mindig csal, és a te becsületességedet együgyűségnek titulálja, mindeközben árgus szemmel figyel, mikor utánzod őt a csalárdságban. Holott tudnia kellene, nem egyenlőek az eszközeitek.

Lucifer: A harc már csak ilyen!

Az Úr hangja: Célodat nem értem, értelmetlenségre áldozol sok-sok energiát. De ezzel csak engem erősítesz.

Ádám: Miattam ne, Uram! Én állhatatos vagyok! Lucifer nálam célba nem ér, még ha kétkedéssel gyengít is.

Az Úr hangja: Kétkedéssel, féltékenységgel, irigységgel, önzéssel… Sok mindennel fogsz még megismerkedni, és sosem mondhatod el: Megpihenhetek, a próbatétel véget ért.

Lucifer: /negédesen/ Egyetek hát most az almából, s megoldódik egy kínzó bizonytalanság, nem botlotok-e el éppen a következő percben.

Ádám: /és Éva összenéznek/ Mit nyújtana oly különlegeset az az alma?

Lucifer: A tudást!

Éva: Minek a tudását? Hogy immáron elbuktunk? S hogy utána mindvégig a visszavezető utat keressük?

Ádám: Habár az eredeti tökéletessége vissza már nem állítható, az a tudás csak újabb teher lenne, úgy érzem. Amit eddig is belénk csepegtettél, csak nehezebbé tette a lelkünket, és csak sóvároghatunk az eszmélés ideje után, amikor meghallottuk Urunk szavát.

Lucifer: /maró gúnnyal az Úrhoz/ Lételemem a rossz? Hogy megtévesztetted őket! Csakhogy én nem bűnbe akarom vinni az embert, hanem helyre hozni a hibákat! Mert ha nem vetted volna észre, nem adtál célt az emberednek!

Ádám: Célt?

Lucifer: Talán van? Ugyanazt a pillanatot éled a Teremtés óta. Ha célod lenne, megváltozna az életed! Lehet, hogy lennének keserves perceid, lehet, hogy megszenvednéd a boldogság perceit, de élnél, ember!

Ádám: /elgondolkozik, igazat ad Lucifernek/ Igen, jól mondod! Mi végre élünk most? Még az állatoknak is többet adtál, mert küzdhetnek az életben maradásért! Elfáradtál a teremtésben? Vagy mi az oka? Kényelmes voltál, nem tagadhatod! Nem akartad a problémákat, melyeket az emberi értelem okozhat.

Lucifer: /Az Úrhoz/ Megértelek, de legalább most, midőn látod, mi lett belőlük: vegetáló húskupacok, most változtass! Ha az almába zártad, bűn címke alatt, az élet ízeit-színeit, hadd egyék meg! /előkap egy kosarat/ Itt a lehetőség! Ha akarod, ezek is lehetnek a bűn hordozói.

Éva: /Lucifer mellé lép, belenéz a kosárba/ Ó, mily gyönyörűek! Nekünk hoztad? De jó! Ma éppen gyümölcsnapot akarok tartani. /megkerüli Lucifert, és ráüt a kézfejével Ádám hasára/ Neked sem árt, hékás! Az utóbbi időben szép kis pocakot növesztettél! /Felkapja a kosarat, és kifelé megy vele./ Ez lesz az ebéd! Köszi, Lucifer!

Lucifer: Milyen kár, hogy lemondasz a szép szállóigédről: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

Az Úr hangja: Nem mondok le róla, csak változtatok rajta: Mondom ember, küzdj a téveszmék ellen…

Lucifer: /gúnyosan felkacag/ Nevezd nevén a gyermeket! Mondd ki, hogy küzdjön ellenem, legalább nem kell azon töprengenie, merről várhatók a téveszmék.

Ádám: Ily ostobának tartasz?

Lucifer: Mi tart életben, Ádám? Ha nem lennél lusta és ostoba, ez a kérdés már megfogalmazódott volna a te fejedben is. Igen, ostobának tartalak, de még nagyobb bűnöd, hogy kényelmes vagy! Nem adod fel a bélelt kis fészket! Ó, nem ám, hiszen megéri naponta hűséggel törleszkedni, ha ezért megvan a koszt-kvártély.

Éva:/ jön vissza/ Összedobtam egy kis almasalátát… Milyen bűnről beszélsz, Lucifer? Nekünk nincs, tudhatod!

Lucifer: Csak vele szemben nincs! De vegyük számba, amit önmagatokkal szemben vétetek!

Éva: /Ádámhoz/ Te érted? Mit kavar megint?

Ádám: Sajnálom, de van igazság a szavaiban! Bocsáss meg, Uram! Át kell gondolnom, hogy is van ez.

Az Úr hangja: Töprengj csak, Ádám! Nekem mennem kell… /kis mennydörgéssel elmegy/

Éva: /félve kérdi Ádámot/ Megharagítottad?

Ádám: Nem! Ellenkezőleg! Engedélyt adott, hogy átgondoljam a helyzetet. /Luciferhez./ Szerinted bűnt követek el? Méghozzá önmagam ellen? Megmagyaráznád? Miért lenne bűn a kényelem szeretete?

Lucifer: Önmagában nem lenne az, ha tennél is érte? Ha kezed erejével, homlokod verejtékével teremtenéd meg magadnak. De most hogy jutsz hozzá? A Paradicsom kerti törpéjeként!

Ádám: /sértődött / Nekem ez jó! Akkor hogyan vétek önmagam ellen?

Lucifer: /nagyot sóhajt/ Vaknak a szivárvány, süketnek a madárdal, hogyan magyarázható meg? Nem tudom, Ádám! Nézz önmagadba, s ott keress, kutass a válasz után! De az is lehet, hogy én tévedek, és ennél többre nem is vagy képes.

/Mennydörgés./

Lucifer: /felkacag és felnéz/ Azért magára hagyhatnád időnként annyira, hogy eldönthesse, akar-e megsértődni.

Éva: /elege van már a számára érthetetlen beszélgetésből/ Behozom a salit… /az ajtóból visszanéz/ Eszel velünk, Lucifer? /kimegy/

Ádám: Várjunk, várjunk! Tiltott gyümölcsöt hoztál nekünk?

Lucifer: Nem! /kivesz a zsebéből egy almát/ Csak ezt az egyet! /leteszi az asztalkára./

Ádám: /elcsodálkozik/ Nem?

Lucifer: Az alma csak jelkép! A gondolat lenne a lényeg!

Éva: /behozza tálcán az ebédet/ Ha meg nem sértelek, Lucifer, miért töröd magad ennyire miattunk?

Lucifer: Nagyon jó kérdés, Éva! /eltűnődik/ Mert sejtek valami izgalmasat, ha beindul a massza a fejetekben. Hogy a keservek leküzdésére csodás dolgokat hoztok létre! Hogy alkotni fogtok, mint az Úr végig a hat napon! Fantasztikus volt! Ahogy a semmiből létrehozott mindent! És a folytatás lehetősége bennetek van!

/Mennydörgés/

Lucifer: /szelíden/ Ó, beletrafáltam valamibe? Jó, befejezem most már, csak még egy félreértést tisztázzunk. /Ádámhoz/ Soha nem mondtam, hogy benne ne higgyetek! Azt kértem, hogy önmagatokban is higgyetek! /leteszi a kistányért, feláll, az ajtóból visszanéz, s csóválja a fejét/ Fincsi volt a… a sali!

Éva: /Ádámra néz/ Ezt most miért mondta?

Ádám: /nagyot sóhajt/ Talán, mert ízlett neki!

Éva: És ez biztos, hogy nem tiltott alma?

Ádám: A kérdéseidből arra következtetek, hogy semmiképpen nem. És kockázatos is lenne megkóstolnod, mert tudom, hogyan hatna rád.

Éva: /sírósan/ Ha alul maradsz Luciferrel, miért mindig rajtam állsz bosszút?

Ádám: /nem figyel Évára, a saját gondolatait folytatja/ Igen. Ám, ha én próbálnám ki…

Éva: Miről beszélsz, Ádám?

Ádám: /az asztalon lévő alma fölé hajol/ Arra gondoltam, hogy megkóstolom ezt a tiltott gyümölcsöt.

Éva: Igen? Miért?

Ádám: Kísérletképpen! De csak én, hogy megtapasztaljam a hatást.

Éva: Én is akarok tapasztalatot!

Ádám: Nem, nem! Te csak maradj ilyen!

Éva: Milyen?

Ádám: Ilyen fiatal és szép! Ha ennél az almából, nemsokára csúnya ráncos öregasszony lennél.

Éva: Igazán?

Ádám: Így szép lehetsz, de okos nem. Ha okos leszel, akkor szép csak rövid ideig. Nos?

Éva: /gondolkodóba esik/

Ádám: És ha én megöregszem, és meghalok, te még mindig fiatal és szép leszel. Válogathatsz majd a jobbnál jobb ajánlatokban…

Éva: Ha jól meggondolom, nem szeretem annyira az almát!/ felemeli az almát az asztalról, és Ádámnak nyújtja/ Ne mossam meg?

Ádám: /forgatja, nézegeti a gyümölcsöt/ Egyetlen harapás, és átalakul minden! / beleharap/ Finom! /Éva felé mutatja/ Édes a bűn, Éva!  /rág, elgondolkozik/ De keserű az általa jött felismerés: Nem kellett volna!

 

 

                             F Ü G G Ö N Y

        

Legutóbbi módosítás: 2010.11.13. @ 11:00 :: Józsa Mara
Szerző Józsa Mara 114 Írás
Nagy változások közepén vagyok - az írás ad erőt, az íráshoz pedig a zene.