dr Bige Szabolcs- : Karácsony a havason

A betlehemi csillag, a megilletődött pásztorok, a napkeleti bölcsek, s a Kisded járt az eszünkben *

 

  

A fenyőfák roskadoztak a hótól. A menedékház ajtajában álltunk és néztük a holdfényben fürdő havas tájat. Egy lesuppanó hópamacs törte meg csupán a csöndet. Csönd volt a csillagfényes táj felett és csönd volt a szívünkben is. Áhítatos csönd!

        Mintha angyal szállt volna át felettünk…

        A betlehemi csillag, a megilletődött pásztorok, a napkeleti bölcsek, s a Kisded járt az eszünkben.

        Ünnepelni jöttünk fel ide — és milyen jól tettük! Az áhítatot megsokszorozta a havas karácsony pompája.

        András bácsi nyomait követve jöttünk fel a Hargitára, Adventet ünnepelni, s Karácsonyt köszönteni. Akkora hó fogadott, akár a mesében (!), a ház emeletéig ért. Az erkélyajtón kellett bemennünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a hó fogsága, hogy a földszintből alagsor lett, s hogy sem a bejárati ajtót, sem az ablakokat nem lehetett kinyitni.

        Most a Szentestén mind itt álltunk bámulva a csodát, az éjszakai havas csodáját. A hold fényében messze le lehetett látni a völgybe, s a fenyők felett a távolabbi hegyhátak is ide sejlettek. Nem messzire a tisztás szélénél valami mozgás megzavarta a csöndet. Vaddisznócsorda bukkant fel, s mi mozdulatlanul álltunk. Az állatok nem jöttek ki a tisztásra, az erdőszéli fák alatt maradtak. Ott nem volt olyan mély a hó, s abban turkáltak ennivaló után. Az egyik gyerek — Karcsika — eltüsszentette magát, s ez úgy hangzott a csendben, mint egy csattanás. Erre a disznók méltatlankodó röfögéssel elkocogtak.

        Visszatértünk a meleg szobába, ahol a feldíszített kis karácsonyfa várt ránk, s a terített asztal.

        Mielőtt otthonról elindultunk volna, levelet hozott a posta, s azt magammal hoztam, hogy itt az ünnepi asztalnál felolvassam.

        Íme, a levél:

 

          Az ünnepi várakozás, az ünnepre való készülődés tölti el az embert ilyenkor, Karácsony és Újév előtt.

          Alázatra késztet a szülés misztériuma, s a remény, az idő méhében fogant jövő áldása iránt.

          Visszatekintő szemeink előtt leperegnek az elmúlt esztendő örömei, bánatai.

          Jutott belőlük.

          A bánat tengerén átúszva a jobbítás szándékával kapaszkodunk ki a partra, s az öröm perceit elraktározzuk, legyen mit elővenni, ha ránk tör a magány.

          Az ünnep kegyelméből merítünk hitet és reményt hitet, hogy megtart a Fennvaló.

          Reményt, hogy töretlen hittel és erős lélekkel nem hagyjuk magunkat eltiporni.

          Az önmagunkba vetett hit ad erőt küzdelmeinkhez a Mindenható kegyelme által.

          Hát, „ne csüggedj!” mondom az ének szavait idézve.

          Nem elég ezt mindegyre ismételni, mert nagy akarás kell, hogy úrrá legyünk az évszádos csüggedésen, szomorúságon, bánaton.

          Nem ok nélkül szól így a mondás: „búsulva vigad a magyar”, nem véletlenül tragikus a hangvétele népdalainknak, hiszen majd mindenik temetővel, halállal végződik, még akkor is, ha a szerelemről szól.

          Évszázadok szenvedése jut ebben kifejezésre.

          Az Advent, a Karácsony ünnepére éppen azért van nagy szükség, törje meg a bánat varázslatát, hogy tudjunk bízni egy igazságosabb holnapban, és hittel higgyük, számunkra is megváltást hoz a születő Kisded.

          „Örvendezzetek!” szólott az angyal a pásztorokhoz.

          Örvendezzünk mi is!

          Örvendezzünk tiszta szívvel, ne az anyagi, hanem a lelki gazdagságnak, így lesz nyugodt az álmunk!

          Kedveseim! Legyen hitetek önmagatokban és a mindenható Úristen megtartó erejében!

 

        Körbeültük az asztalt, s jóízűen nekiláttunk a szerény vacsorának, de itt fenn, a fenyők koszorúzta hegyen fenségesen ízlett.

        — Jövőre is jöjjünk ide karácsonyozni! — kiáltott fel Karcsika.

        — Hogy majd akkor is elriasszad a malacokat? — kérdezte anyuka.

        Ezen a megjegyzésen mindenki jót kacagott…

 

        Legyen Önöknek is áldott Karácsonyuk!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.23. @ 18:54 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 620 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.