Böröczki Mihály - Mityka : ILA

Kétezer tíz volt. November. Utolszor.

A szomszédasszony kiszökött a sorból.

Azt mesélik, hogy halk volt. Nem kiáltott

– hiszen csak neki látszódott az árok,

min átszökellt egy csillagig ugorva,

csak az a biztos – ragyogott a sorsa,

s én most is hallom, ahogy szemből átnyit,

nincs napja még – a nyikorgás hiányzik.

 

                         Mert mindig átlopta az örömöt

                         a két ajtónyi pár lépés között,

                         a lépcsőházban még most is dobog

                         a szíve, amit tányéron hozott,

                         és örök ízzel ömli le az ég

                         a keze-meleg sütemény izét.

 

Egész biztos, hogy addig itt marad,

amíg fölkel és lenyugszik a nap,

az ötödiken egy-két csempe csorba,

és visszanézve hálásan súrolja.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.