Kutyád, gyereked – ott a kezeden;
pórázon vagy szabadon engeded,
egyre megy,
aki csak látja – másik gyerekes,
kutyás, vagy majd lesz –
odavan érte,
kérdez és mondja,
mi is a gondja-öröme –
de hogyha máskor,
kutyátlan s nincs gyerek
– egymásba botlanátok –
úgy menne melletted el,
mintha sose látott volna meg,
hiszen a szemét a földr?l,
úgy fél méterr?l – eddig
föl nem emelte: ott van,
akiért élni és szólni érdemes –
kapcsolat veled sosem direkt,
csak úgy gyereken,
eben keresztül
van értelme bárminek –
te nem vagy érdekes:
elhanyagolható,
szinte személyzet,
de nem családtag…
Gondoltam egykor,
de mi van a világgal,
aztán az Istennek
hol is a helye –
akár pórázon
vagy szabadon engedve:
ég fele nézve látunk a másikból
egy kis valamit;
fél méter? végtelen?
s közben veled mi lesz?
Legutóbbi módosítás: 2010.10.02. @ 13:59 :: Petz György
