Markovics Radmila : Öleljük át egymást

*

 

 

 

 

Még ma megveszem

a fehér gyertyákat,

de csak november elsején

viszem ki fáklyának,

lángja fénye a lelketeket érje,

világítson Nektek, fenn,

valahol a végtelenben.

 

Érezzétek Mindannyian

szívem minden dobbanását,

ha máskor nem is,

de Halottak Napján,

én feketében,

Ti általam látott hófehérben,

öleljük át egymást,

kint a temetőben.

 

Én,

majd

ha imát

mormolok,

Értetek,

vagy inkább

magamért(?),

a virágcsokrot

lelkemmel átszőve

a sírra ráteszem,

gyertyát gyújtok,

fáklyafénnyel

világítson.

Tinéktek.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.09. @ 20:27 :: Markovics Radmila
Szerző Markovics Radmila 66 Írás
MarkoviÇ Radmila, Kishegyes Belgrádban születtem, (ajaj) 1940. nov. 04-én. Vegyes házasságból származom. Apám Jovan, MarkoviÇ, anyám Süli Verona volt. Tanár voltam, nyugdíjas vagyok. Nagymama szervíz dolgozik hét közben az unokáknak. Szakkönyveket fordítottam magyar nyelvről szerbre, könyvem jelent meg Rövid történetek az életemből címmel. Szegeden doktoráltam magyar nyelvből, ÃÅjvidéken szereztem meg előzőleg a Bölcsészeti Kar Magyar Tanszékén a magyar nyelv és irodalom, valamint a szerb nyelv és irodalom tanári diplomáját.