Végtelenül furcsa történetet vizsgál a Rendőrség és a Tudományos Akadémia a Műszaki Egyetem bevonásával. Mindez egy magyarázhatatlan eltűnéssel kapcsolatos, amit pár napja jelentettek be a II. kerületi Vadszőlő utcából. Itt lakott Gaufeld János feltaláló és amatőr kísérletező, akinek péntek délután nyoma veszett. Bankpénztáros volt amúgy, és válása óta egyedül élt a Vadszőlő úti lakásban, szabad idejében elektromossággal, elektronikus áramkörökkel kísérletezett. Meglehetősen zárkózott ember volt, így munkájáról nem sokat lehetett tudni, azonban a tanúvallomás szerint pár napja megkereste gyerekkori barátját, és volt iskolatársát azzal, hogy szenzációs dolgot szeretne vele közölni.
Gaufeld azt mesélte el a meghökkent barátnak, hogy képessé vált egy másik — ötödiknek nevezte — dimenzióba látogatni, mintegy teleportálni oda magát. Az elmondása szerint Tesla kísérleteinek leírása nyomán kezdett foglalkozni az íves vonalon önmagába visszatérő, pulzáló lézer kifejlesztésével, nagyjából két éve. Arra hamar rájött, hogy elegendő energia közlése révén a különleges sugár képes egészen könnyű tárgyak emelésére. Gaufeld egy grafitceruzát használt erre, hónapok során oda jutott, hogy a koncentrált sugárnyalábbal képes volt pár centire megemelni a ceruzát. Az igazi áttörés akkor következett, amikor különböző színű lézernyalábok keverésével kísérletezett, és egy kombináció próbája alatt a ceruza egyszerűen eltűnt. Gaufeld úgy gondolta, hogy talán elpárolgott a hőtől, de átnézve az odatelepített tárolt programú digitális hőmérő adatait kiderült, hogy erről szó sincs, csupán pár fokkal emelkedett a tárgyasztal körüli hőmérséklet. Miközben ezt végezte, a ceruza hirtelen ismét megjelent ott, ahol eredetileg volt, mintha mi sem történt volna.
Másodszor is próbát tett, ugyanaz volt az eredmény, a ceruza eltűnt, és nagyjából fél perc múlva újra megjelent. Ezek után Gaufeld már csak azzal a konkrét színkombinációval kísérletezett és rájött, hogy az eltűnés ideje lineáris összefüggésben van a kísérleti lézerkombináció teljesítményével. Kétszeresére emelve a teljesítményt, az eltűnés ideje is a duplájára nőtt. Ezek után a kísérleti tárgy nagysága foglalkoztatta, azt tapasztalta, hogy bármi teleportálható /akkor még nem tudta hová/, amit képes beborítani a pulzáló lézerfénnyel.
Lassan emelve a teljesítményt eljutott a három perc teleportálási időig, és a kombinált hűtőszekrény nagyságig. Ezután már az foglalkoztatta, hogy mindez érvényes lehet-e élő szervezetre? Egy kóbor kutya volt a kísérleti alany. Ugyanaz történt, mint az élettelen tárgyak esetében, a kutya a három perc múlva minden különösebb behatás vagy sérülés nélkül újra megjelent, és akkor úgy döntött, hogy a következő kísérleti „nyúl” ő lesz.
Egyszerűen odaállt a piros körrel megjelölt helyre ahol nemrég még a kutya feküdt, a távirányítóval elindította a szerkezetet, behunyta a szemét az erős fény miatt, és várt. De semmi sem történt, semmit sem érzett. Ám a szemét kinyitva azt látta, hogy már nem a kisszobában kialakított laboratóriumban tartózkodik, hanem egy ismeretlen tájon, ami nagyon hasonlított a megszokottra, szinte megegyezett azzal, de mégis másnak tűnt. Tudta, hogy rövid ideje van körülnézni, a nadrágszíjával megjelölte a pontot, ahová érkezett, és szétnézett a környéken. Oxigéndús levegő, tavaszias hőmérséklet fogadta, a Nap is látható volt a horizonton, de hogy az a „földi” Nap lett volna, azt nem tudta megállapítani, a növények is hasonlók, de még sem ugyanazok voltak, mint amiket megszokhatott. Bóklászása közben az idő hamar eltelt, így bosszúságára visszakerült otthonába. Még kétszer volt „odaát”, második alkalommal egy sárga kövekből készített kereszttel jelölte meg az első érkezés helyét. Bár nagyon kevésnek találta az ott töltött időt, egyelőre nem volt képes azt tovább növelni.
Ezért szólt barátjának, gondolván, hogy ketten többet képesek felfedezni az új dimenzióban.
A következő nap már ketten álltak készen az indulásra, Gaufeld beállt az indulási pontra, barátja viszont eközben megbotlott egy vezetékben, nekiesett az egyik transzformátornak, majd rálépett egy áramkörre, ami sűrű „amperszagot” árasztva leéget, majd utána szinte minden elektronikus alkatrész tönkrement. A barátja felpillantva már nem látta Gaufeldet, várt három percet, de nem jelent meg újra. Majd még sok három perc után sem, barátja ezután jelentette a kerületi Kapitányságon a hitetlenkedve pislogó rendőröknek az eltűnést. Gaufeld azóta sem került elő, megeshet, hogy végleg a másik dimenzióban rekedt. Laboratóriumának berendezéseit szakemberek vizsgálják, ám ez ideig nem voltak képesek reprodukálni az eltűnt feltaláló kísérleteit.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.10. @ 10:00 :: Torjay Attila